Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shelley, Percy Bysshe: Az Éjhez (To Night Magyar nyelven)

Shelley, Percy Bysshe portréja

To Night (Angol)

Swiftly walk over the western wave,

Spirit of Night!

Out of the misty eastern cave

Where, all the long and lone daylight,

Thou wovest dreams of joy and fear,

Which make thee terrible and dear, -

Swift be thy flight!

 

Wrap thy form in a mantle grey,

Star-inwrought!

Blind with thine hair the eyes of Day,

Kiss her until she be wearied out,

Then wander o'er city, and sea, and land,

Touching all with thine opiate wand -

Come, long-sought!

 

When I arose and saw the dawn,

I sighed for thee;

When light rode high, and the dew was gone,

And noon lay heavy on flower and tree,

And the weary Day turned to his rest,

Lingering like an unloved guest,

I sighed for thee.

 

Thy brother Death came, and cried

`Wouldst thou me?'

Thy sweet child Sleep, the filmy-eyed,

Murmured like a noontide bee

`Shall I nestle near thy side?

Wouldst thou me?' -And I replied

`No, not thee!'

 

Death will come when thou art dead,

Soon, too soon -

Sleep will come when thou art fled;

Of neither would I ask the boon

I ask of thee, beloved Night -

Swift be thine approaching flight,

Come soon, soon!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com

Az Éjhez (Magyar)

Nyugat hullámán jöjj te nagy

      és csöndes Éj!

Kelet barlangjain riadj,

hol a verőfényben kevély

s bús álmokat szőtt a kezed,

te kedves és te rettegett –

      jöjj, ne henyélj!

 

Födjön csillaghímes, setét

      és bús talár!

Vakítsd meg a Nappal szemét

hajaddal, csókold holtra már,

s illese földünk megszokott

varázsló, mákonyos botod –

      mindenki vár!

 

Hogy fölkeltem hajnalba ma,

      kivántalak;

gőzölt a kertek harmata,

virág, fa tikkadt lankatag

s hogy az alélt Nap fáradott,

mint únt vendég csak váratott,

      kivántalak.

 

Halál bátyád lágyan sugott,

      mondd, kellek-é?

Álom, hártyás-szemű hugod

úgy zümmögött, mint déli méh,

dajkáljalak, maradjak itt? –

De szóltam én, hiába hítt,

      menj másfelé!

 

Jön a Halál, ha te elülsz,

      hamar, hamar –

jön az Álom, ha elrepülsz;

vigaszt csupán tőled akar

    a szívem, édes-édes Éj –

Gyorsítsd a szárnyad, ne henyélj,

      óh, jöjj hamar!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hu.wikisource.org/wiki

minimap