Coleridge, Samuel Taylor: Reménytelen munka (Work Without Hope Magyar nyelven)

All Nature seems at work. Slugs leave their lair—
The bees are stirring—birds are on the wing—
And Winter slumbering in the open air,
Wears on his smiling face a dream of Spring!
And I, the while, the sole unbusy thing,
Nor honey make, nor pair, nor build, nor sing.

Yet well I ken the banks where amaranths blow,
Have traced the fount whence streams of nectar flow.
Bloom, O ye amaranths! bloom for whom ye may,
For me ye bloom not! Glide, rich streams, away!
With lips unbrightened, wreathless brow, I stroll:
And would you learn the spells that drowse my soul?
Work without hope draws nectar in a sieve,
And hope without an object cannot live.

(1825)

Tesz-vesz a Természet. Csigák bújnak elő
Odvukból, méh sürög, a madár szárnyra kel,
S a Tél, a szabad ég alatt szenderülő,
Derűs arcán tavaszi álmokat visel!
Én meg renyhe tétlenségbe merülök el,
Vagyok, ki nem nemz, nem munkál, nem énekel.

De hol az amaránt nő, tudok partokat,
Jártam kútnál, melyből nektáráram fakad.
Nyílj, ó, te amaránt, nyílj, akinek lehet,
De nekem ne nyílj! Áramok, el veletek!
Mosolytalan vagyok, fejemen nincs virág:
Ti tudnátok, mi altatott el, mily varázs?
Reménytelen Munka nektárt szitába mér,
S céltalanul a Reménykedés meg nem él.