Nash, Ogden: Egy nő, aki harminc évesnek képzeli magát (A Lady Who Thinks She Is Thirty Magyar nyelven)

Unwillingly Miranda wakes,
Feels the sun with terror,
One unwilling step she takes,
Shuddering to the mirror.

Miranda in Miranda's sight
Is old and gray and dirty;
Twenty-nine she was last night;
This morning she is thirty.

Shining like the morning star,
Like the twilight shining,
Haunted by a calendar,
Miranda is a-pining.

Silly girl, silver girl,
Draw the mirror toward you;
Time who makes the years to whirl
Adorned as he adored you.

Time is timelessness for you;
Calendars for the human;
What's a year, or thirty, to
Loveliness made woman?

Oh, Night will not see thirty again,
Yet soft her wing, Miranda;
Pick up your glass and tell me, then--
How old is Spring, Miranda?

Miranda felriad
Remegve, riadtan,
A tükör elé szalad
A lába akaratlan.

Úgy látja, hogy de hiszen
Vén ő s csúf mint a partvis;
Tegnap huszonkilenc
Volt ő és máma harminc.

Szíved hiába riad!
Te hitelbe kaptál
Szépséget, akár a nap,
S megríkat a naptár?!

Arany lány, buta lány,
Nézz jobban a tükörbe:
Az idő évet évre hány
Szeretve, nem gyötörve.

Az idő időtlen neked,
Csak a világnak fájhat.
Egy év, száz, mit tehet
A nőnemü bájnak?

Az Éj nem akad fenn éveken,
Sőt szebb lesz, ami randa:
Koccintsunk, és mondd meg nekem:
hány éves az Örök Tavasz, Miranda?