Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hedley, Leslie Woolf: Egy zsidó visszatér Németországba (A Jew Returns to Germany Magyar nyelven)

Hedley, Leslie Woolf portréja

A Jew Returns to Germany (Angol)

My feet touch these cobblestones
and I suddenly sense a cry from bodies
buried somewhere underneath.
But I must control my mind. I must move
as a ghost among six million forgotten ghosts.

I sniff the country like a man
hunting for his lost home,
and I suffocate ashamed to be alive.
Irony plants European guilt in me.

I feel like the last man
an a betrayed planet. I feel as though
the atmosphere is clogged with names
begging for their tombstones. I must control
my breathing for fear of inhaling
too many souls of murdered Jews.
My lungs are too fragile for such crimes.

I must behave as one newly resurrected.
But should I act the part of Christ?
Must a Jew become a Christian god again?

I will search German faces for some sign
or fleck of blood. I will look into their eyes
and watch for shadows of concentration camps.
There must be some memory that wrinkles the skin
or paints the pupil with a taint of shame.

But the avenues are clean, the parks tidy,
students study how to be German,
restaurants sell Coca-Cola, waiters eagerly serve
even wandering Jews who somehow survived,
and history has quickly washed the haunted air
until even existing phantoms are invisible there.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bpj.org

Egy zsidó visszatér Németországba (Magyar)

Lábam a macskakövekre hág
s hirtelen kiáltást hallok, testekét,
melyek itt porlanak a mélyben valahol.
De vigyáznom kell elmémre. Mint kisértet
járok hat millió elfeledett kisértet között.

Szimatolom a tájat, mint aki
elveszett otthonát kutatja,
s fojtogat a szégyen, hogy élek.
Európa vétke - ó irónia - bennem ég.

Mintha az utolsó ember volnék
egy elárult bolygón. Úgy érzem, a légkör
sírkőért kolduló nevek
kölöncétől nehéz. Vigyáznom kell,
mert egy mély lélegzettel túl sok
meggyilkolt lelkét lehelhetem be.
Ily vétekre törékeny a tüdőm.

Úgy kell tennem, mint egy most feltámadottnak.
De Krisztus szerepe vár rám?
Újra keresztény isten legyen egy zsidó?

Fürkészem majd német arcokban a vér
jelét, nyomát. Szemükbe nézek
és kémlelem a haláltáborok árnyát.
Valami emlék kell, hogy ráncot véssen a bőrre,
hogy szégyenpírral fesse a pupillát!

De az utak tiszták, gondozottak a parkok,
diákok tanulják, mi a német,
Coca-Colát kapsz a söntésben, és a pincér rohan
még a kóbor zsidó elé is, aki valahogy túlélte -
és a történelem gyorsan megtisztította a kísértetjárta levegőt,
hogy már a valódi fantomok is láthatatlanok itt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap