H. D.: A falak nem omlanak le (részletek) (The Walls Do Not Fall (details) Magyar nyelven)
|
The Walls Do Not Fall (details) (Angol)[I] mist and mist-grey, no colour, in green, rose-red, lapis; there, as here, ruin opens the shrine lies open to the sky, ruin everywhere, yet as the fallen roof so, through our desolation, unaware, Spirit announces the Presence; trembling at a known street-corner, to another celler, to another sliced wall Pompeii has nothing to teach us, pressure on heart, lungs, the brain over us, Apocryphal fire, where men roll, drunk the bone-frame was made for the flesh? it was melted away, yet the frame held: [IV] continuous, the seathrust bone stone marble the shell-fish: is master-mason planning yet that flabby, amorphous hermit senses the finite, of being, its house, it unlocks the portals prompted by hunger, but infinity? no, I sense my own limit, at invasion of the limitless, can not crack me, egg in egg-shell; full-circle, I know the pull as well as the moon; is powerless against so I in my own way know can not digest me: orbit and the shark-jaws will spit you forth: so that, living within, selfless,
|
A falak nem omlanak le (részletek) (Magyar)I köd és ködszürke, színtelen zöldben, rózsaszínben, azúrban; ott, mint itt, rom tárja ki ég boltozza a szentélyt, rom mindenütt, de ahogy a bedőlt úgy a pusztuláson át Szellem jelenti váratlan: Jelenlét, reszketés ismert utcasarkon, más cellába, más szobaszeletbe, Pompejitől nincs mit. tanulnunk, hogy nyom szívet, tüdőt, az agy már fölöttünk apokrif tűz, emberek görögnek elázva a csontváz nem ily iszonyat-álcás a hús? az elolvadt bizony, de a váz állta még: a 4 hiú a tenger örökös a csont, kő, márvány ellen, a kagyló: kő-csodát tervező de a puhány, amorf remete érzékeli a végest, behatárolja a háza, szabályos időközökben az éhségtől ösztönözve de a végtelenség? ó, nem, érzékelem határain, a határtalan inváziója, meg nem roppanthat, tojáshéjban tojást; kör, ismerem a dagályt éppen úgy, mint a holdat; a polip sötétség hideg így én is tudom a magam meg nem emészthet engem: rendíthetetlen, és a külső állkapcsai kiköpnek: s akkor, bensőségben élve önzetlenül
|