1
Ide tartozom, arra születtem, hogy
Belélegezzem a port
Eljöttem hozzád
Semmire nem emlékszem
a saláta-fejek között
Sokat köhögök, ébren tart
Nem tudok rád gondolni
Hamu van a szememben mert
Gyűlölöm a forradalmi képzetet miszerint
„Iszonyú korban vagyok," elmegyek
A jóság elhagyott
Csak egy sánta kutya van velem és egy felhő
Megcsókolom poharad, sokat tudok.
Élveznem kellene az élvezetért
Én neked és te nekem a végtelen óceán
2
Most a húsomhoz közel, nem por
Józan vagyok és törekvő
Látom, tiszta fényben állsz
Látom polgári életed boldogságát
Tigrist látok a tengerparton
fonnyadó idők
Kitántorgok az ágyból
Botladozom a bútorok között,
Belezuhanok a rideg függőágyba
Igaz napot élek
A gyógyír nem bizonyos
Túl komoly vagy, mintha valaki lennél
Tragikus pillanat bújkál
Igen, hátborzongató, de igaz
Igen, gusztustalan, de ha szükséges megteszem