Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Durrell, Lawrence: Szarajevó (Sarajevo Magyar nyelven)

Durrell, Lawrence portréja

Sarajevo (Angol)

Bosnia. November. And the mountain roads
Earthbound but matching perfectly these long
And passionate self-communings counter-march,
Balanced on scarps of trap, ramble or blunder
Over traverses of cloud: and here they move,
Mule-teams like insects harnessed by a bell
Upon the leaf-edge of a winter sky,
 
And down at last into this lap of stone
Between four cataracts of rock: a town
Peopled by sleepy eagles, whispering only
Of the sunburnt herdsman’s hopeless ploy:
A sterile earth quickened by shards of rock
Where nothing grows, not even in his sleep,
 
Where minarets have twisted up like sugar
And a river, curdled with blond ice, drives on
Tinkling among the mule-teams and the mountaineers,
Under the bridges and the wooden trellises
Which tame the air and promise us a peace
Harmless with nightingales. None are singing now.
 
No history much? Perhaps. Only this ominous
Dark beauty flowering under veils,
Trapped in the spectrum of a dying style:
A village like an instinct left to rust,
Composed around the echo of a pistol-shot.
 
 
1951



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://goodreadingcopy.wordpress.com

Szarajevó (Magyar)

Bosznia. November. A göröngyös hegyi út
földkupacos. De a kiszabott léptekkel
és öntársalgással ütemezett hazaballagás
simára szintezte a lejtőt. Rézsút-vermeket inogva
átszelve, kúszva, botorkálva porfelhőn keresztül:
itt nyomult előre az öszvércsorda, mint csengettyűzajtól
feldúlt rovarhad a téli égalj párás peremén.
 
Valamivel lejjebb, a kőrakás szélén
törmelékhalmaz és lezúduló vízesés között:
egy álmos sasokat oltalmazó város, csak
a napbarnított fásult bojtárok sorsán keseregve,
egy sziklaszilánkoktól szikes földburok,
- melyen semmisem terem,- még álmában sem,
 
ahol minaretek csavarodnak, mint cukorsüvegek
és szőke jégtáblákkal bodros folyó, hegymászók
és öszvércsorda között kígyózva, hidak és rácsozat
alatt sistereg, - megszeliditve az örvénylő huzatot
és csalogány-csattogással kisért békével kecsegtet.
Most nem csattan fel a biztató hangja.
 
Újra felsejlő történet? Talán! Csak a
vészterhes, fátyolboritotta sötétlő táj
cifrázza a halódó kép szinpompáját:
egy rozsdálló ösztönt felidéző falu, amelyet
pisztolydurranás visszhangja falaz körül.
 
 
1951



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. F.

minimap