Canoeing on Loch Veyatie, Late Summer (Angol)
Slicing the trout-speckled slipsteam, over the dark silver of Veyatie, today, a restless and turgid loch – fifteen fathoms of darken dream.
Angry clouds choke Cul Mor; tomb mountain on the thunder path, the West wind troubles the white birch hills, while green waves gash the bracken shore.
I, pilgrim, midge-eaten, soaked to the bone, gliding a rain-pocked loch (Ice-Age born), poet’s road to the true hard North; below, strange fish move, deep and alone. |
Kenuzás, Veyatie tó, nyárutó (Magyar)
Hajónk sodrát vágni a pisztrángos áron a Veyatie sötét ezüstjén; épp ma. A tó dagad, kifürkészhetetlen – tizenöt öl mély sötétlő álom.
Haragos felhők ülik a Cul Mort; kriptahegy pásztázzák villám-csapások, nyír domb szélroham nyugati szél, zöld víz hullámverését állja a tómart.
Én, szúnyogok ette zarándok, bőrig, csontomig ázva siklom az esővert tavon (jégkorszaki emlék). Ez a költő útja, vad Északra ez visz; lent különös halak sötétlő mély magánya.
|