Borges, Jorge Luis: Juan Crisóstomo Lafinur (1797-1824) (Juan Crisóstomo Lafinur (1797-1824) Magyar nyelven)
|
Juan Crisóstomo Lafinur (1797-1824) (Spanyol)El volumen de Locke, los anaqueles, la luz del patio ajedrezado y terso, y la mano trazando, lenta, el verso: La pálida azucena a los laureles. Cuando en la tarde evoco la azarosa procesión de mis sombras, veo espadas públicas y batallas desgarradas; con Usted, Lafinur, es otra cosa. Lo veo discutiendo largamente con mi padre sobre filosofía y conjurando esa falaz teoría de unas eternas formas en la mente. Lo veo corrigiendo este bosquejo, del otro lado del incierto espejo.
|
Juan Crisóstomo Lafinur (1797-1824) (Magyar)Locke könyve, polcok; a sakktábla-mintás belső udvar burkolatára fény hull; a verset író kéz tünődve mozdul. Babérfűzérre sápadt liliomszál. A furcsa árnyak újra megjelennek, ha alkonyatkor őket megidézem, az ismert kardok vad csatára készen. De önnel, Lafinur, már más a helyzet. Látom, apámmal hosszasan beszélik, létezhet-e agyunkban elhelyezve a bölcselő szerinti örök eszme. S a megtévesztő tételt elitélik. Látom, e vázlatot most korrigálja, a tükör másik oldalára állva.
|