Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Elégia egy parkról (Elegía de un parque Magyar nyelven)

Borges, Jorge Luis portréja
Takács Zsuzsa (Zsuzsanna) portréja

Vissza a fordító lapjára

Elegía de un parque (Spanyol)

Se perdió el laberinto. Se perdieron

todos los eucaliptos ordenados,

los toldos del verano y la vigilia

del incesante espejo, repitiendo

cada expresión de cada rostro humano,

cada fugacidad. El detenido

reloj, la entretejida madreselva,

la glorieta, las frívolas estatuas,

el otro lado de la tarde, el trino,

el mirador y el ocio de la fuente

son cosas del pasado. ¿Del pasado?

Si no hubo un principio ni habrá un término,

si nos aguarda una infinita suma

de blancos días y de negras noches,

ya somos el pasado que seremos.

Somos el tiempo, el río indivisible,

somos Uxmal, Cartago y la borrada

muralla del romano y el perdido

parque que conmemoran estos versos.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.conplumaypapel.com/2009/06/elegia-de-un-parque-jorge-luis-borges.html

Elégia egy parkról (Magyar)

Eltünt a labirintus. El a gonddal

kirakott eukaliptuszok,

a nyár sátortetői, a szüntelen

tükörben az ünnep előtti este,

az ismétlődő arckifejezések

és minden mulandóság el. Az álló

óra, el a sűrűnövésű lonc.

A gloriett és mind a léha szobrok,

az alkony másik oldala, a trillák,

a kilátó, az ábrándos szökőkút

csak kellékei a múltnak. A múltnak?

Ha nem kezdődött semmi, hogy lehetne:

vége? Fehér napok, fekete éjek

össze nem számlált hosszú sora vár ránk.

Ami leszünk, annak vagyunk a múltja.

Idő vagyunk, folyó, mely oszthatatlan,

Uxmal vagyunk, Karthágó, Róma

városfala a porban és az eltűnt

park; most őket idézi föl a versem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.freeweb.hu/takacszsuzsa

minimap