Borges, Jorge Luis: Milonga a halottról (Milonga del muerto Magyar nyelven)

Lo he soñado en esta casa

Entre paredes y puertas.

Dios les permite a los hombres

Soñar cosas que son ciertas.

Lo he soñado mar afuera

En unas islas glaciales.

Que nos digan lo demás

La tumba y los hospitales.

Una de tantas provincias

Del interior fue su tierra.

(no conviene que se sepa

Que muere gente en la guerra).

Lo sacaron del cuartel,

Le pusieron en las manos

Las armas y lo mandaron

A morir con sus hermanos.

Se obró con suma prudencia,

Se habló de un modo prolijo.

Les entregaron a un tiempo

El rifle y el crucifijo.

Oyó las vanas arengas

De los vanos generales.

Vio lo que nunca había visto,

La sangre en los arenales.

Oyó vivas y oyó mueras,

Oyó el clamor de la gente.

Él sólo quería saber

Si era o si no era valiente.

Lo supo en aquel momento

En que le entraba la herida.

Se dijo no tuve miedo

Cuando lo dejó la vida.

Su muerte fue una secreta

Victoria. nadie se asombre

De que me dé envidia y pena

El destino de aquel hombre.

Álmot láttam itt e házban,

hol ezek a falak állnak.

Isten adta álmom mégis

mása volt a valóságnak.

Ajtómon túl tenger nyílott,

jég szigetek sorakoztak.

Sírhalmok és kórháztermek

minden másról bőven szólnak.

Országunk belső vidékén

született és élt tudatlan.

(Nem tudta, hogy a katonák

meghalnak a háborúban.)

Kaszárnyából idegenbe,

harcmezőre vezényelték.

Fegyvert kaptak és parancsot:

életük, hogy befejezzék.

Megfontolta minden tettét,

ha szólt, szavait kereste.

Egy füst alatt feleskették

puskájára s a keresztre.

Üresfejű tábornokok

szép szavakat puffogtattak.

Véráztatta földet látott,

ott hevertek a halottak.

Éljen! harsogott fülébe,

vesszen! harsogott körötte.

Csupán azt akarta tudni:

maga elég vakmerő-e?

Aztán mikor megsebesült,

meg is tudta azonnyomban.

Kiszállt belőle az élet.

Azt suttogta: Bátor voltam.

Győzelmet titokban így vett

a halálon. Szentigazság,

ne ütközzenek meg rajta:

gyászolom, irigylem sorsát!