Borges, Jorge Luis: Az álom (Midőn az éjfél…) (El sueño (Cuando los relojes…) Magyar nyelven)

Cuando los relojes de la media noche prodiguen

un tiempo generoso,

iré más lejos que los bogavantes de Ulises

a la region del sueño, inaccessible

a la memoria humana.

De esa region inmersa rescato restos

que no acabo de comprender:

hierbas de sencilla botánica,

animals algo diversos,

diálogos con los muertos,

rostros que realmente son mascaras,

palabras de lenguajes muy antiguos

y a veces un horror incomparable

al que nos puede dar el día.

Seré todos o nadie. Seré el otro

que sin saberlo soy, el que ha mirado

ese otro sueño, mi vigilia. La juzga,

resignado y sonriente.

Midőn az éjfél kongatása még

bőséges idővel kecsegtet,

Odüsszeusz gályáinál mélyebbre szállok

az álom emberi emlékezetének

elérhetetlen tartományaiba.

És e vízalatti tájról

érthetetlen roncsokat emelek ki:

elemi botanikák füveit,

mindenféle fajta állatokat,

holtakkal folyó párbeszédeket,

arcokat, melyek voltaképp álarcok,

és réges-régi nyelvek szavait

s olykor olyan borzalmakat,

melyekhez nappal semmi sem hasonlít.

Minden leszek vagy semmi. Az a másik,

ki úgyis vagyok, s aki ezt a másik

álmot látja: ébrenlétem. Csak néz rá,

kis, rezignált mosollyal.