Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Darió, Rubén: Szürke szimfónia dúrban (Sinfonia en gris mayor Magyar nyelven)

Darió, Rubén portréja
Rab Zsuzsa portréja

Vissza a fordító lapjára

Sinfonia en gris mayor (Spanyol)

El mar como un vasto cristal azogado

refleja la lámina de un cielo de zinc;

lejanas bandadas de pájaros manchan

el fondo bruñido de pálido gris.

 

El sol como un vidrio redondo y opaco

con paso de enfermo camina al cenit;

el viento marino descansa en la sombra

teniendo de almohada su negro clarín.

 

Las ondas que mueven su vientre de plomo

debajo del muelle parecen gemir.

Sentado en un cable, fumando su pipa,

está un marinero pensando en las playas

de un vago, lejano, brumoso país.

 

Es viejo ese lobo. Tostaron su cara

los rayos de fuego del sol del Brasil;

los recios tifones del mar de la China

le han visto bebiendo su frasco de gin.

 

La espuma impregnada de yodo y salitre

ha tiempo conoce su roja nariz,

sus crespos cabellos, sus bíceps de atleta,

su gorra de lona, su blusa de dril.

 

En medio del humo que forma el tabaco

ve el viejo el lejano, brumoso país,

adonde una tarde caliente y dorada

tendidas las velas partió el bergantín...

 

La siesta del trópico. El lobo se aduerme.

Ya todo lo envuelve la gama del gris.

Parece que un suave y enorme esfumino

del curvo horizonte borrara el confín.

 

La siesta del trópico. La vieja cigarra

ensaya su ronca guitarra senil,

y el grillo preludia un solo monótono

en la única cuerda que está en su violín.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://pirata.biz/sinfgris.php

Szürke szimfónia dúrban (Magyar)

Foncsorozott, szürke üveglap a tenger,

tükrében a fémes, horgany-szürke ég,

madárrajok könnyű, fehér foltja villan,

s feldereng a sápadt, szürke messzeség.

 

Fenn a nap beteg-szín, hályogos korongja

vánszorog az égen, bágyadt, lankatag;

a szelek letették komor trombitájuk,

s a szelíd homályban ráhanyatlanak.

 

Móló-cölöpök közt ólom-hasú hullám,

lassú mormolása nyöszörgő beszéd.

Egy csomó kötélen, tétlenül pipálva,

matróz ül merengve, s talán újra látja

egy távoli ország sárga fövenyét.

 

Vén tengeri medve. Durva réz-szin arcát

Brazília napja verte lángolón,

s a Kínai tenger tájfunjai látták,

hogy itta a gint a tántorgó hajón.

 

A keserű, jódos, hideg habtaréjok

ó de sokszor látták vad gubanc-haját,

atléta-karizmát, orra rezes fényét,

sapkáját és só-mart vászonzubbonyát.

 

És a lassan oszló pipafüst-gomolyban

látja az aranyló, messzi partokat,

ahová elindult egyszer a bergantin,

s feszült a vitorla, jó szélben dagadt.

 

Trópusok nyugalma. A vén medve alszik.

Szürkeség terül szét, mindent eltemet,

és a görbe ívű láthatár szegélyét

elmossa egy csapzott, óriás ecset.

 

Trópusok nyugalma. A tücsök a fű közt

vén, rekedt gitárját most hangolja fel,

és egyetlen húrján egyhangú panasszal

sírdogáló, vékony dallamot reszel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu

Kapcsolódó videók


minimap