Góngora, Luis de: Gúnyvers egy kiöltözött lovagról (Burlándose de un caballero prevenido para unas fiestas Magyar nyelven)

Sea bien matizada la librea,

Las plumas de un color, negro el bonete,

La manga blanca, no muy de roquete,

Y atada al brazo prenda de Niquea;

Cifra que hable, mote que se lea,

Bien guarnecida espada de jinete,

Borceguí nuevo, plata y tafilete,

Jaez propio, bozal no de Guinea;

Caballo valenzuela bien tratado,

Lanza que junte el cuento con el hierro,

Y sin veleta al Amadís, que espera

Entrar cuidosamente descuidado,

Firme en la silla, atento en la carrera…

Y quiera Dios que se atraviese un perro.

Legyen a mente színe árnyalt, ehhez

fekete kalpag, tollad sose tarka,

ujjad fehér, kevés ékszerrel rakva,

s a hősi zálog kötve a kezedhez.

Beszédes pénz, ragadvány név nevedhez,

egy ékes kantár s lovassági szablya,

csak zabi ne legyen, vigyázz, a zabla,

szattyánbőr csizmát ezüsttel verettess.

Alád kövér valenciai csődört,

legendás hírű lándzsát a kezedbe,

s ne szélkakastól, de hittől vezettess.

A városban, ha alakod előtört,

kengyelt feszíts, s az Ég legyen kegyelmes,

utad nehogy egy kutyus keresztezze!