Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

León, Fray Luis de: Egy kapzsi bíróra (Contra un juez avaro Magyar nyelven)

León, Fray Luis de portréja
Nyerges András portréja

Vissza a fordító lapjára

Contra un juez avaro (Spanyol)

Aunque en ricos montones

levantes el cautivo inútil oro;

y aunque tus posesiones

mejores con ajeno daño y lloro;

 

y aunque cruel tirano

oprimas la verdad, y tu avaricia,

vestida en nombre vano,

convierta en compra y venta la justicia;

 

aunque engañes los ojos

del mundo a quien adoras: no por tanto

no nacerán abrojos

agudos en tu alma; ni el espanto

 

no velará en tu lecho;

ni huirás la cúita y agonía,

el último despecho;

ni la esperanza buena en compañía

 

del gozo tus umbrales

penetrará jamás; ni la Meguera,

con llamas infernales,

con serpentino azote la alta y fiera

 

y diestra mano armada,

saldrá de tu aposento sola una hora;

y ni tendrás clavada

la rueda, aunque más puedas, voladora

 

del Tiempo hambriento y crudo,

que viene, con la muerte conjurado,

a dejarte desnudo

del oro y cuanto tienes más amado;

y quedarás sumido

en males no finibles y en olvido.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemas-del-alma.com

Egy kapzsi bíróra (Magyar)

Rakd bármi dús halomba

e céltalan, fogoly aranyat zsákszám,

s birtokod bár orozva

növeld a mások kárán, zokogásán,

 

s légy zsarnok bár, kevélyen

üldözd az igazat, és kapzsi vágyad

hívd bármi cifra néven,

s az igazságot üzletté alázzad,

 

s megtéveszd bár világod

tekintetét, mit követsz, mint az árnyék,

mégis szúrós bogáncsok

lepik majd lelkedet, és éjszakánként

 

a rettegéssel hálhatsz,

s a legutolsó kín sem is kimél meg,

sem a végső gyalázat,

de örömök és viruló remények

 

nem lépnek küszöbödre,

és mindenütt elér a Megérák vad

kígyókorbácsos ökle,

és pokolbéli lángjaik szobádat

 

el nem kerülik eztán,

és sohasem szögelheted le végleg

- ha mást meg is tehetsz tán -

az éhes, zordon idő kerekének

 

gyors száguldásait sem,

s a halál vele jő feltarthatatlan,

hogy lemeztelenítsen

az aranytól, mit úgy vágytál te hajdan,

s elmerülsz vége-nincsen

feledésben és nyakadig a bajban.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap