Vallejo, César: Holt idill (Idilo muerto Magyar nyelven)

Qué estará haciendo esta hora mi andina

y dulce Rita de junco y capulí;

ahora que me asfixia Bizancio, y que dormita

la sangre, como flojo cognac, dentro de mí.

Dónde estarán sus manos que en actitud contrita

planchaban en las tardes blancuras por venir;

ahora, en esta lluvia que me quita

las ganas de vivir.

Qué será de su falda de franela; de sus

afanes; de su andar;

de su sabor a cañas de mayo del lugar.

Ha de estarse a la puerta mirando algún celaje,

y al fin dirá temblando: «Qué frío hay... Jesús!»

y llorará en las tejas un pájaro salvaje.

Mit csinálhat most andesi Ritám, a drága,

aki sás és capuli-rózsa,

most, amikor belefulladok Bizáncba,

s mint gyenge konyak, a vérem is szunnyadozna.

Hol lehet keze, ami bűnbánósan bejárta

vasalóval a jövő fehérét delelés óta,

most amikor az eső kaszája

kedvemet sarabolja.

Flanellszoknyája mivé lett, nem tudom,

mivé a járása, álma,

májusi cukodnád-aromája.

Biztos, az ajtóból nézi, milyen felhő jön,

s vacog a foga: micsoda hideg, Jesszusom!

És vadmadár sír a tetőkön.