Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mistral, Gabriela: Inni (Beber Magyar nyelven)

Mistral, Gabriela portréja

Beber (Spanyol)

Al doctor Pedro de Alba

En el valle de Río Blanco,
en donde nace el Aconcagua,
llegué a beber, salté a beber
en el fuete(1) de una cascada,
que caía crinada y dura
y se rompía yerta y blanca.
Pegué mi boca al hervidero,
y me quemaba el agua santa,
y tres días sangró mi boca
de aquel sorbo del Aconcagua.

En el campo de Mitla, un día
de cigarras, de sol, de marcha,
me doblé a un pozo y vino un indio
a sostenerme sobre el agua,
y mi cabeza, como un fruto,
estaba dentro de sus palmas.
Bebía yo lo que bebía,
que era su cara con mi cara,
y en un relámpago yo supe
carne de Mitla ser mi casta.

En la Isla de Puerto Rico,
a la siesta de azul colmada,
mi cuerpo quieto, las olas locas,
y como cien madres las palmas,
rompió una niña por donaire
junto a mi boca un coco de agua,
y yo bebí, como una hija,
agua de madre, agua de palma.
Y más dulzura no he bebido
con el cuerpo ni con el alma.

A la casa de mis niñeces
mi madre me llevaba el agua.
Entre un sorbo y el otro sorbo
la veía sobre la jarra.
La cabeza más se subía
y la jarra más se abajaba.
Todavía yo tengo el valle,
tengo mi sed y su mirada.
Será esto la eternidad
que aún estamos como estábamos.

Recuerdos gestos de criaturas
y son gestos de darme el agua.

 

Notas

Falta la rima final, para algunos oídos. En el mío, desatento y basto, la palabra esdrújula no da rima precisa ni vaga. El salto del esdrújulo deja en el aire su cabriola como una trampa que engaña al amador del sonsonete. Este amador, persona colectiva que fue millón, disminuye a ojos vistas, y bien se puede servirlo a medias, y también dejar de servirlo...

(1) El español dice foete; nosotros, fuete.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gabrielamistral.uchile.cl

Inni (Magyar)

Pedro de Alba doktornak
 
A Rio Blanco völgye mentén
ahol fakad az Aconcagua,
ittam, ittam, és beleittam
a zuhogó víz ostorába,
amelynek dermedt-hófehéren
fürtként szétfröccsent dús sugára.
A buzgásra tapasztva ajkam,
megperzselte a szent víz lángja,
három nap vért szívott belőle
egy kortyával az Aconcagua.
 
Egy nap a Mitla rommezőjén
séta napon, szivar a számba',
egy kút mélyén rácsodálkoztam
a vízen ingó indiánra,
s a fejemre, amit gyümölcsként
lombja közé rejtett a pálma.
Azt ittam, amit ő ivott ott,
arcom az ő arcára válva,
s egy villanásban rádöbbentem,
hogy családfám az ő családja.
 
Puerto Rico szigetén meg,
merülve mélykék sziesztába,
békés testem dühös habok közt,
s mint száz anya, megannyi pálma,
kókuszdiót tört fel a számban
merő jóságból egy lányka,
s én ittam, ittam, mint egy kisded:
anya- és pálma-nedv sugárja.
Édesebbet még sosem ittam,
testem és lelkem tanú rája.
 
Gyermekkorom kis otthonában
mamám a vizecskét kinálta,
egyik kortytól a másik kortyig
a bögrére hajolt vigyázva.
A feje fönt túl magasan volt,
a bögre lemerült alája.
Azóta enyém lett a völgy és
enyém a szomj s ami kiváltja.
Ahol még itt vagyunk s leszünk is,
talán az öröklét honába'.
 
A mozdulatokra figyeltem
és köztük többnek víz a tárgya.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.morobook.com

minimap