Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Frugoni, Emilio: Ének az egyszerü életről (El canto de la vida sencilla Magyar nyelven)

Frugoni, Emilio portréja
Kosztolányi Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

El canto de la vida sencilla (Spanyol)

Beatitud de la vida modesta
de estos barrios – Cordón, Unión, Aguada –
donde aún se acostumbran el mate y la siesta

Beatitud de esta vida amasada
con sencillez, como con blanca harina
el pan de corteza dorada.

Beatitud de esta vida pueblerina,
Se sorbe el tiempo en el agua del mate.
Se habla en la puerta con la vecina…

Beatitud de este blando andar sin acicate.
Se arrasrtran chanletas por toda la casa.
Se pinta una jaula, se arregla un arriate…

Beatitud de esta santa cachaza…
Se sale sin cuello a la puerta a mirar
las horas perdidas la gente que pasa.

Beatitud de quedarse en casa a descansar
de vuelta del empleo. Leerse en un sillón
el diario y ponerse a fumar, a fumar…

Beatitud de la plácida reunión
que se forma en la acera las noches de verano
empapando de luna la conversación.

Beatitud de sentir tocar el piano
familiar, desde el patio, departiendo
con un amigo que es como un hermano.
Beatitud de ir viviendo…


Nota: Emilio Frugoni: XVI. El canto de la vida sencilla, in La epopeya de la ciudad (Nuevos poemas montevideanos) Montevideo: Maximino García, 1927.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.kosztolanyioldal.hu

Ének az egyszerü életről (Magyar)

Boldogság önti el ezt a
negyedet, – Cordón, Unión, Aguada, –
ahol még divik a máté és a szieszta.

Boldog ez az egyszerü
élet, – mint kenyér fehér belét aranyló héjja, –
veszi körül fény és derü.

Boldog: nincs sietés, nincs mi szalasszon,
– a máté vizével szörpölik az időt, –
a kapuban trécsel a szomszédasszony.

Boldog: nincs loholó sietés…
Nyugodtan pingálják a ketrecet,
vagy foldozzák, hol avult a kerités.

Boldog hiuság nem veti őket:
gallér nélkül állnak a kapuba
s órákig nézik a járókelőket.

Boldogság: munkából jövén otthon pihenni
és ujságot olvasni vigan füstölve
öblös karosszék ölén.

Nem boldogság-e forró nyári éjjel
a szomszédokkal a ház elé kiülni,
– a hold hint be mindent ezüst fénnyel, –

vagy a verandán a családi zongorát
hallgatni és tudni, körötted mindenki
szeret, mindenki jóbarát
és élni, élni, élni…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.kosztolanyioldal.hu

minimap