Karl Marx died 1883 aged 65 (Spanyol)
Todavía estoy a tiempo de recordar la casa de mi tía abuela y ese par de grabados: Un caballero en la casa del sastre, Gran desfile militar en Viena, 1902. Días en que ya nada malo podía ocurrir. Todos llevaban su pata de conejo atada a la cintura. También mi tía abuela —veinte anos y el sombrero de paja bajo el sol, preocupándose apenas por mantener la boca, las piernas bien cerradas. Eran los hombres de buena voluntad y las orejas limpias. Sólo en el music-hall los anarquistas, locos barbados y envueltos en bufandas. Qué otoños, qué veranos. Eiffel hizo una torre que decía "hasta aquí llegó el hombre". Otro grabado: Virtud y amor y cela protegiendo a las buenas familias. Y eso que el viejo Marx aún no cumplía los veinte años de edad bajo esta yerba - gorda y erizada, conveniente a los campos de golf. Las coronas de flores y el cajón tuvieron tres descansos al pie de la colina y después fue enterrado junto a I la tumba de Molly Redgrove "bombardeada por el enemigo en 1940 y vuelta a construir". Ah el viejo Karl moliendo y derritiendo en la marmita los diversos metales mientras sus hijos saltaban de las torres de Spiegel a las islas de Times y su mujer hervía las cebollas y la cosa no iba y después sí y entonces vino lo de Plaza Vendome y eso de Lenin y el montón de revueltas y entonces las damas temieron algo más que una mano en las naIgas y los caballeros pudieron sospechar que la locomotora a vapor ya no era más el rostro de la felicidad universal.
"Así fue, y estoy en deuda contigo, viejo aguafiestas.” Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://revistamododeusar.blogspot.hu |
 |
|
Karl Marx died 1883 aged 65 (Magyar)
Még nincs késő, hogy visszaemlékezzem a nagyanyám házára, éspedig a következő metszetek alapján: Egy úr a szabónál, Nagy katonai parádé Bécsben, 1902. Régi szép napok, amikor még semmi végzetes sem történhetett. A szerencsehozó nyúllábat mindenki ott hordta az övébe tűzve. A nagyanyám is - húszévesen, szalmakalappal a napsütésben, nem nagyon iparkodott a száját összeszorítani, de a combját bezzeg igen. Az emberek jóakaratúak voltak, és a fülük tiszta. Anarchisták csak a music-hallban; szakállas, sálba bugyolált hülyék. És micsoda őszök, micsoda nyarak. Eiffel egy tornyot épített, amely azt mondta: „Lám, idáig jutott az ember!" Aztán egy másik metszet: Az Erény, a Szeretet és a Szorgalom a derék családok védelmezője. És itt van ez is, melyen még húsz esztendeje sincs, hogy a jó öreg Marx ott hever a fű alatt, - mely dús és egyenes, kimondottan golfpályának való. A virágkoszorúk és a deszkaláda háromszor pihentek meg a domb tövében, aztán eltemették Molly Redgrave sírja mellé, „melyet az ellenség 1940-ben lebombázott s aztán újra felépítették". Ó, a jó öreg Karl, aki sokféle fémet aprított üstjébe, és olvasztott össze benne, mialatt fiai a Spiegel tornyaiból a Times szigeteire ugráltak, a felesége pedig hagymát forrázott, és eleinte nem ment a dolog, azután meg igen, és végül jött a Vendôme téri ügy, meg az a bizonyos Lenin, meg egy nagy csomó összevisszaság, és a végén a hölgyek már más egyébtől is ijedeztek, mint hogy egy kéz a fenekükbe markol és az urak sejthették, hogy a gőzmozdony nem az egyetemes boldogság arca többé.
„Így volt, és én most az adósod vagyok, te öreg ünneprontó.”
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | T. Gy. |
 |
|