Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rojas, Pedro Soto de: Madrigálok (Madrigales Magyar nyelven)

Rojas, Pedro Soto de portréja
Fodor András portréja

Vissza a fordító lapjára

Madrigales (Spanyol)

I
Pájaro venturoso,
Tú con dulce armonía
Llamas a tu amorosa compañía,
Y ella responde a tu cantar sabroso
Con regalado pico y ligereza;
Sólo faltan oídos á mis voces,
Y no tengo, cual tú plumas veloces.
¡Oh pájaro felice!
¡Como tu canto dice
Que te recompensó Naturaleza!
La humilde compostura,
Si te quitó saber, te dio ventura!

II
Dime, tirana hermosa,
Antes que el sí para mi muerte hables,
¿Por qué tanto estimar la plata y oro,
De fortuna tesoro,
Si el de la naturaleza
Tienes en tu semblante y en tu cabeza?
¡Ay! si estás codiciosa,
Amante rigurosa,
De amar cosas notables,
De amor ajenos bienes,
Ama el amor en mí, pues no lo tienes.

III
En un barco pequeño y quebradizo
Y en el mar de sus perlas,
Que embarcase mi alma Fénix hizo,
Mas llegando a cogerlas,
De respeto turbóse,
Y el barquillo quebróse;
Mas en tan dulce calma
Que á la lengua del mar salió mi alma.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org

Madrigálok (Magyar)

I         
Boldog madár, ki párod        
édes harmóniákkal     
hivod, mig ő, ki érezni nem átall       
finom csőréből könnyű dalt, a vágyott         
választ zendíti ízes énekedre,
bezzeg nem hallgat fül az én szavamra,        
s nincs szárnyam, mely röpítve elragadna.   
Boldog madár, az ének         
elmondja, hogy tetézett,       
jutalmazott a természet szerelme!     
Bármily szerény világod,      
tudás helyett a lét jósorssal áldott.

II
Beszélj te, zsarnok szépség,
szólj, mielőtt kivánnád pusztulásom,
arany, ezüst vágyam miért hevitse?
Fortuna bármi kincse
mit ér, mig arcod, elméd
természet éke, csillogó jelenség?
De ha mi másnak érték,
csak a mohó nyerészség
hajt téged minden áron,
zord kedvesem, szeresd meg
bennem, mi benned nincs: a hű szerelmet.

III
Főnix, törékeny, apró bárkaképpen
gyöngyei tengerárján
bocsátott vizre, ám én el nem értem
a célhoz. Gyönge bárkám
megilletődve, félve,
törten bukott a mélybe,
de ott lám megnyugodtam,
lelkem repült a csacsogó habokban.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. A.

minimap