Suits, Gustav: Őszi dal (Sügise laul Magyar nyelven)

Hall on taevas ja must on maa.
Sajab ja sajab lõpmata.

Udusse upuvad sihid kõik eel,
haige on süda ja väsinud meel.

Ah, kui nii palju, nii palju ei sajaks,
Tuul selle udu kord laiali ajaks!

Ilm aga sumestud hääletu.
Sügisepäev jõuab õhtule ju.

Kuhu küll lõpeb rändaja tee?
Öö tuleb, pime ja pilkana.

Ah, kui nüüd taevatähti oleks,
kui veel see öögi nii osatu poleks?

Szennyes az ég s a föld csupa sár,
ömlik az ár napok óta már.

A köd befalazta előtted a célt,
vergődik a kedved, a szíved alélt.

Várod vakon: egyszer vége szakad
s szétűzi a szél a köd-árnyakat.

De mind süketebb s konokabb a homály,
est súlya alatt tompán nyög a táj.

A vándorútja véget mikor ér?
Könyörtelenül közelget az éj.

Legalább csak az égről intene fény!
De nincsen csillag s kialudt a remény...