Suits, Gustav: Mai történet (Meie aja muinasjutt Magyar nyelven)

Astusime läbi lume,
pilves oli taevas tume.

Mis sääl vastu paistvad ööst?
Need on kodu metsasalud,
metsa taga tutvad talud,
magus uni päeva tööst.

Hingas korra tuulehoog:
kuulge, mis see öö seest kaikus?
Üles kohkus talve vaikus,
rinnas kerkis hämar voog.

Kelle õhked, kelle nutt?
Mitmekordne hädakaja
kostab üle koduraja.
See on tume muinasjutt.

Süda äkki jahmatas,
luust ja lihast läbi lõikas:
keegi musta öö seest hõikas,
keegi naerma pahvatas.

Ära kaua kuula, mees!
See on hädaohtlik lugu.
Oled ise seda sugu,
see on kodu meie ees.

Astusime läbi lume,
pilves oli taevas tume.

Lépdelünk a friss havon át,
fenn fekete fellegraj szállt.

Mi borong mint barna árny ott?
A hazai erdők azok.
Túlnan tanyák, anyáskodók:
munka után adnak álmot.

Támad a szél, rezdül minden.
Vajon mit zeng az éj vissza?
Kezd kinyílni a tél titka,
hajnal lehellete libben.

Sírás? Nyögés? Miféle nesz?
Segélykiáltás száll meredt
hazai ösvények felett -
sötét, süket történet ez.

Egyszerre megdermed a szív,
csontig vág a vad kiáltás:
kósza lélek - ki lehet más?
Tán valaki nevetve hív.

Veszélyes dolog ez, földi:
ne hallgatózz, ettől óvlak!
Magad is idevaló vagy,
jó lesz odabenn ledőlni.

Lépdeltünk a friss havon át,
fenn fekete fellegraj szállt.