Talvik, Heiti: Istenek alkonyában (részletek) (Jumalate hämaras (detailid) Magyar nyelven)

1
Tühjuvas pargis ringi
ma tummalt astun kui vang.
Üle mu mahajäet pingi
lõppemas lehelang.

Kõrgel kõdunend oksis
pimeneb udularv.
Kus äsja veel kuldnokk toksis,
kraaksumas rongaparv.

6
Maailma mõttesse usk
on pehme vaid uinujail ase.
Meid aga süvenev tusk
magada enam ei lase.

Kuigi me tahe kuum
usu hõlmas unustust otsis -
            elu tuum
            on trotsis.

Aadete hõljuv tants
vaid liiva me laugesse puhus.
Dogmad on argade kants,
mida ründab juhus.

             Keegi ei tea,
mis tasa meis kõigis tärkvel
taga teadvuse lampiderea...
             Olgem ärkvel!

1
Mélyet szívok - izzik a cigaretta,
szívem vad mámorban dobog -
aztán minden csonkig égett hüvelyt a
csatorna szennyébe dobok.

A Teremtő kék füstje száll gomolyogva:
dacunkat elzsongítja vele.
És a világ az ő hamutartója,
cigarettacsikkel telistele.

6
Hit a világ létének értelmében,
mint a fekvőhely meleg és puha.
De kedvünk romlik, egyre romlik és nem
tudunk már álomba merülni soha.

Akaratunk bár elszántan lobogva
feledést a hit szárnya alatt keresett -
        az élet magja
        csak a dac lehet.

Eszmék tánca, forogj hát,
szemünkbe ne fújj túl sok homokot.
A gyávák vára: a dogmák;
hogy rátámadj, lesz mindig okod.

        Senki se tudja:
titokban mi ég benn
a tudat-lámpasor mögé eldugva...
        Legyünk ébren!