Alver, Betti: Enged a fagy (Äkki ilm läks sulale Magyar nyelven)

Äkki ilm läks sulale,
tuisk lõi valgeks linna.
Võtsin uued kindad käest:
milleks, milleks minna?

Heitsin nurka kübara,
mantli tuvihalli,
mähkisin end üleni
punasesse salli.

Vanaema oli noor,
kui neid lõngu keris.
Nüüd ta kondid kõdunend,
rätik ent kui veri.

Narmad nagu helmeread
minu randmel kõhnal.
Tunnen, ihust kahvatust
hoovab mullalõhna.

Äkki ilm läks sulale,
tilgub räästakallak.
Raban rõivad, kindad maast,
jooksen trepist alla.

 
1932

Enged a fagy. Hó zudul,
fest mindent fehérrel.
Új kesztyűmet lehuzom.
Minek menjek én el?

Sutba dobom kalapom,
gyöngyszürke kabátom.
Vörös sálba magamat
talpig bugyolálom.

Fiatal volt nagyanyám,
mikor szálát fonta.
Sálja tüzel, mint a vér
földben szikkad csontja.

Rojtjai, mint gyöngysorok,
csuklóm körül égnek.
Érzem ázott földszagát
porló tetemének.

Enged a fagy, cseperész,
olvad, enyhülés jön.
Ruhám, kesztyűm felkapom.
Lefutok a lépcsőn.