Rummo, Paul-Eerik: Giordano Bruno máglyája (Giordano Bruno tuleriit Magyar nyelven)

Kõikide kirikute kellad kumisesid.
Kõikide Kristuste näod olid tardunud.

Vaadake ketserit, vaadake ketserit
pentsikus nõiarüüs!
Peltsebul ise on ta metalses pilgus.

Kõikide kirikute kellad kumisesid
ja päikest
ei olnud sel päeval Rooma kohal.

Mida ta ütles, mida ta ütles?
Oh püha lihtsameelsust! olevat kuulnud
need, kes riidale lähemal.
Ja üle väljaku levis lainena:
…oh püha lihtsameelsust…
…lihtsameelsust…
…meelsust…

Kõikide kirikute kellad kumisesid, kumisesid.
Tardunud olid kõikide Kristuste näod.
Väljakul löödi risti ette
ja murti hagu.

Oo kuumad südamed, te süttite kergesti
ja põlete heleda leegiga!

Kaugetel tähtedel öeldi sel päeval:
“Märgutuli süüdati. Varsti nad asuvad teele.”

Minden templom harangja döngött.
Minden Krisztus-arc megkövült.

Ott az eretnek! Ott az eretnek!
Köpenye, mint a varázslóké!
Fémes szemében maga Belzebub!

Minden templom harangja döngött.
Aznap
nem sütött ki a nap Róma felett.

Mit beszél? Mit beszél?
- Ó, szent együgyűség! - ezt vélték hallani
a máglyához közelebb állók.
És hullámként terjedt a téren:
...ó, szent együgyűség...
...együgyűség...
...űség...

Minden templom harangja döngött, döngött.
Minden Krisztus-arc megkövült.
Hányták a keresztet a téren.
És tördelték a rőzsét.

Forró szivek, de könnyen lángra kaptok,
s de fényesen lobogtok!

Messzi csillagokon így szóltak aznap:
- Jelzőtüzet gyújtottak. Indulnak nemsokára!