Kareva, Doris: [Ül a férfi, szemében maga a fénylő] ([Mees istub, pilgus igavikusära] Magyar nyelven)

Mees istub, pilgus igavikusära
ja vaatab,
meelekohas tume tuik,

kuis naine, kandes endas kallisvara,
sääl läbi aia
läheneb kui luik.

Pilk puhkab pilgus,
huuled avanevad
ja lihtne sõna puhkeb nagu lill.

Pulss tuikab, süda tuksub:
kevad, kevad!
Laps liigutas end ihus, pillavhell.

Ül a férfi, szemében maga a fénylő
Örökkévalóság,
lüktető halántéka is érzi a kerten át,

áldott állapotban lévő, hattyúként
feléje ringó,
közelgő asszonyát.

Pillantásuk egymásba mélyed
s akár a kertek
virágai, úgy nyílik ajkukon a szó.

Tavaszt, tavaszt lüktet a vér, a szív,
s a szív alatt
megmoccan gyöngéden a gyermek.