Koidula, Lydia: Gyors pillanat (Üürikene Magyar nyelven)

Õieke, õieke,
Ära nii hellaste õilmitse!
Lilleke, lilleke -
Kiire on kaduma kewade!
„Köidab kord külmade uha mind:
Täna weel vvõidab mind luhapind -
Uürike elu! sind teretan ma
Oilmetega!"

Lõoke, lõoke,
Hõiskamist unustad aegsaste!
Linnuke, linnuke,
Salaja sammumas sügise!
„Saagu siis seotud korra keel!
Suwe wiis südames, hõiskan weel!
Üürike elu, sind teretan ma
Lauludega!"

Põueke, põueke,
Tungi su tuksumist tagase!
Inime, inime -
Tiiw pandud aastatel õlale.
„Magus jah magades mullassa!
Täna weel laske mind hõisata!
Üürike elu: weel hoiab ta mind -
Helise rind!"

Kis ágorr, kis ágorr,
ne örülj, nem soká virulsz te!
Virágom, virágom,
eltűnik a tavasz s lehullsz te!
„Megkötöz majd a fagy hulláma -
zsendülő zöld mező dajkál ma!
Gyors pillanat, szirmom nevet:
köszöntelek!"

Pacsirta, pacsirta,
dalolsz most, ujjongva égbe törsz!
Elhallgatsz majd sírva:
észre sem vetted és itt az ősz!
„Nyelvemet megköti néma csend -
Azért se hallgatok! Még ma nem!
Gyors pillanat, dalom nevet:
köszöntelek!"

Szivem ver, szivem ver -
ne verj, szív, ne dobbanj, állj meg már!
Jaj, ember! jaj, ember!
az idő nyílsebes szárnyon jár.
„Pihenni, szunnyadni jó lesz lent,
de még a szivemben öröm zeng!
Gyors pillanat, vágyam lobog:
szivem, dobogj!"