Vala, Katri: Nyár a külvárosban (Kesä Sörnäisissä Magyar nyelven)

Sinun kasvosi, pikku veli,

on laihat ja totiset.

Kesä on ja tuoksuu asfaltti,

luo varjon seinät kiviset.

Kovin ahtaasti hengitys kulkee,

kadun tomut ylles saat.

Edes uneksia voitko,

mit’ on kukkaiset niityt ja haat?

On kaupunginosamme tämä

vain köyhien ihmisten,

ei riittänyt vehmautta

ole tänne kaupungin puistojen.

Ne on toisella laidalla, siellä

missä talot on tyhjentyneet

näin kesäks, kun paremmat ihmiset

on maalle matkustaneet.

Sovány kis arcod, öcsikém,

mindig komoly marad.

Nap tüzétől olvad az aszfalt,

árnyat vetnek a kőfalak.

Nehezen lélegzik a tüdőd,

rád ontja az utca a port –

Legalább álmodban látsz-e még

virágos rétet, fasort?

Ez a városrész itt, bizony, csak

a szegény embereké,

viruló parkok jószagú zöldje

nem leng soha szemed elé.

A másik oldalon vannak a parkok,

hol most minden ház kiürül,

mert hát minden jobb ember ilyenkor

falusi nyaralójában üdül.