Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Verhaeren, Émile: A malom (Le moulin Magyar nyelven)

Verhaeren, Émile portréja
Kosztolányi Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Le moulin (Francia)

Le moulin tourne au fond du soir, très lentement,

Sur un ciel de tristesse et de mélancolie,

Il tourne et tourne, et sa voile, couleur de lie,

Est triste et faible et lourde et lasse, infiniment.

 

Depuis l'aube, ses bras, comme des bras de plainte,

Se sont tendus et sont tombés ; et les voici

Qui retombent encor, là-bas, dans l'air noirci

Et le silence entier de la nature éteinte.

 

Un jour souffrant d'hiver sur les hameaux s'endort,

Les nuages sont las de leurs voyages sombres,

Et le long des taillis qui ramassent leurs ombres,

Les ornières s'en vont vers un horizon mort.

 

Autour d'un vieil étang, quelques huttes de hêtre

Très misérablement sont assises en rond ;

Une lampe de cuivre éclaire leur plafond

Et glisse une lueur aux coins de leur fenêtre.

 

Et dans la plaine immense, au bord du flot dormeur,

Ces torpides maisons, sous le ciel bas, regardent,

Avec les yeux fendus de leurs vitres hagardes,

Le vieux moulin qui tourne et, las, qui tourne et meurt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

A malom (Magyar)

A vén malom forog az estbe lent,

fölötte az ég mélabús, mogorva,

repül, repül a seszínű vitorla,

kereng, kereng és újra csak kereng,

 

A durva küllők, mint esdő karok

lehullanak s felszállanak kinyúlva,

aztán leesnek a sötétbe újra,

a lég sötét, a pusztaság halott.

 

Bús téli nap ül az alvó tanyán,

az ég felé kígyózik pár keréknyom,

a messze ösvény árnyas, hosszú, vékony,

még fönn a felleg is fáradt talán.

 

Pár bükkfa-kunyhó a homályba hal,

a bús csoport egy földszegélyre guggol,

rézlámpa csillog minden ócska zugból,

fényébe reszket az ablak s a fal.

 

S az ócska viskók a domboldalon

ronggyal kitoldott, bús ablakszemükkel

csak nézik a küllőt, mely lopva tűn fel

s forog-forog és meghal a malom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hu.wikisource.org/wiki/A_malom

Kapcsolódó videók


minimap