Scarron, Paul: Egy nagy szikla alatt (À l’ombre d’un rocher… Magyar nyelven)

À l’ombre d’un rocher, sur le bord d’un ruisseau,

Dont les flots argentés enrichissent la plaine,

Le beau berger Daphnis, amoureux de Climène,

Faisait de ses beaux yeux distiller un seau d’eau.

Et le jeune Alcidon, un autre jouvenceau,

Atteint du même mal pour la même inhumaine,

Pressé du souvenir de sa cruelle peine,

Faisait comme Daphnis, et pleurait comme un veau.

Un pasteur qui les vit, faisant les Jérémies,

Leur dit, chantez plutôt dessus vos chalemies ;

Je donne au mieux chantant de quoi faire un pourpoint.

Les deux jeunes bergers leurs flûtes accordèrent,

Là-dessus un loup vint, les bergers se levèrent,

Poursuivirent le loup, et ne chantèrent point.

Egy nagy szikla alatt, egy patak peremén,

melynek árja ezüst csíkot von a lapályra,

Daphnisz bojtár, ki a szép Kliménát imádja,

szeméből egy vödör vizet ontott szegény.

Az ifjú Alcidon, egy másik kis legény,

ki titkon ugyanazt a kegyetlent kívánta,

hogy ráemlékezett keserves bánatára,

úgy tett, mint Daphnisz, és bőgött, mint egy tehén.

Egy Pásztor, hallva a kettős jeremiádot,

szólt: „Vegyétek elő inkább a furulyátok;

egy zekérevalót kap, kinek dala szebb."

A két bojtárfiú épp hangicsálni kezdett;

de farkas tűnt elő: ők tüstént felszökelltek,

s hajrá, a vadra! Így a zene odalett.