Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bosquet, Alain: Levél - vajon kihez? (Lettre à qui? Magyar nyelven)

Bosquet, Alain portréja
Somlyó György portréja

Vissza a fordító lapjára

Lettre à qui? (Francia)

Chère amie, ce matin le lac a votre peau
et la montagne votre chair. L’absence ajoute
comme un poumon à nos tendresses. La cigogne
ressemble, en repliant une aile, à votre bras
 
lorsqu’il étouffe un peu d’azur. Les orangers
sont à la fois honteux de leur charme éloquent
et fiers de susciter l’extase. Un voyageur,
venu par quel bateau? ramasse des cailloux:
 
peut-être héberge-t-il, dans un coin de l’esprit,
un poème craintif à prendre forme. Un feu
s’éteint dans le village, et votre corps s’allume
 
pour que rien dans la nuit n’atténue le désir.
L’île voudrait rentrer lentement sous les eaux,
Et le printemps s’attarde à vous réinventer.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://sites.google.com/site

Levél - vajon kihez? (Magyar)

Ma reggel, kedvesem, a tó akár a bőröd,
és tested duzzad a hegyben. Érzelmeinkbe
a távollét lehel lélegzetet. A gólya
szárnyrebbenése, mint a karod, épp olyan,
 
mikor egy csepp azúrt szorít magához. A
narancsfák szégyellik nagyzoló bájukat,
de büszkék hódításaikra. Egy hajón
érkezett utazó kavicsot szedeget:
 
talán verset dédelget lelke egy zugában,
mely fél még létrejönni. Lent a faluban
kialszik mind a fény, de tested fellobog,
 
hogy az éjszaka se olthassa ki a vágyat.
A sziget mintha most mély víz alá merülne,
s még késik a tavasz, mely újra felfedez.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. Gy.

minimap