Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bosquet, Alain: Számadás (Inventaire Magyar nyelven)

Bosquet, Alain portréja
Tóth Krisztina portréja

Vissza a fordító lapjára

Inventaire (Francia)

Venez me rendre, amis, votre dernier hommage.
Toi, le triste corbeau, je te lègue mes yeux,
meilleurs que la cerise. Et toi, le clair platane,
accepte mes deux mains pour toutes les caresses
 
qui sont restées au fond de moi. Mon testament
stipule que ma peau ira au rocher nu,
et mon sang, étant fleuve, au fleuve le plus digne.
S'il veut, le vent du nord gonflera mes poumons
 
dans sa folle fureur, pour en sortir plus doux.
Lorsque l'étoile de passage est fatiguée,
elle pourra dormir au creux de mon épaule:
 
elle y sera reçue comme une amie d'enfance.
Mon cœur, je n'en dispose pas: il est ouvert,
étant plus vaste qu'eux, à tous les océans.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.babelio.com

Számadás (Magyar)

Gyertek, barátaim, a végső búcsúzásra!
Terád, te bánatos holló, a két szemem
testálom: édes, mint a túlérett cseresznye.
Fényes platán, fogadd el annyi elmulasztott
 
símogatás helyett a két kezem! Legyen
a bőröm meztelen szikláké, és a vérem,
mely maga is folyó, a legméltóbb folyóé!
És ha felfújja majd tüdőm a vad vihar,
 
Csillapodjon dühe lélegzet-könnyű széllé!
Az égbolt csillaga, ha fáradt, s megpihenne,
vállam gödrébe fog elülni éjszaka:
 
mint egy gyerekkori barátot ringatom majd.
Nem rendelkezhetek szivemről: nyitva áll
minden tengerre, mert mindegyiknél nagyobb.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. K.

minimap