Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Réda, Jacques: Egy költő halála (Mort d’un poète Magyar nyelven)

Réda, Jacques portréja
Somlyó György portréja

Vissza a fordító lapjára

Mort d’un poète (Francia)

On lit, dans une étude sur la poésie,
Que les poètes obsédés par la mort aujourd'hui
S'inspirent de la tradition germanique.
Cette remarque est une fleur séduisante de la culture,
Mais les sentiers de sa peur n'étaient pas fleuris,
Ils serpentaient autour d'une obscure caverne
Avec sa litière de fumier d'homme et d'os,
Et jamais nul soutien, nul appel ne lui vint
D'aucune tradition germanique ou autre, non,
Il travaillait sous la menace d'une primitive massue.
Ainsi meurs fut le sens brutal de la langue étrangère
Qu'il traduisit tant bien que mal dans le goût de l'époque,
Rêvant parfois qu'un dieu lettré, par égard pour cette
agonie, Établirait son nom dans l'immortalité des livres.
Mais retenu du côté des sordides ancêtres,
Ignorant l'art du feu, dans la caverne il était seul
À savoir qu'il devait mourir de la même mort que les
mots, les astres et les monstres.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemes.co

Egy költő halála (Magyar)

Egy költészetről szóló értekezésben olvassuk,
Hogy a halál gondolatától megszállott mai kohók
Német hagyományból merítik ihletüket.
E megállapítás a kultúra megejtő virága,
Csakhogy az ő félelmének ösvényei nem voltak virágosak,
Sötét barlang körül kanyarogtak, ahol
Ember- és csont-trágyából volt az alom,
Es soha a legcsekélyebb-ösztönzést vagy támogatást
Se kapta se a német, se bármifajta más hagyománytól, nem,
Egy ősi bunkó fenyegetése alatt dolgozott.
Halj meg ez volt az idegen nyelv durva jelentése,
Amelyet jól-rosszul lefordított a kor modorában,
Egy írástudó istenről ábrándozva olykor, aki vívódását
Megszánva, a könyvek halhatatlanságába foglalná nevét.
De sehogyse szabadulhatva meg szennyes ükeitől,
Akik nem ismerték a tüzet, a barlangban ő tudta egyedül,
Hogy ugyanúgy kell meghalnia, mint a szavaknak,
a szörnyeknek és a csillagoknak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap