Frénaud, André: Nincs Paradicsom (Il n’y a pas de paradis Magyar nyelven)

à Dylan Thomas
 
Je ne peux entendre la musique de l’être.
Je n’ai reçu le pouvoir de l’imaginer.
Mon amour s’alimente à un non-amour.
Je n’avance qu’attisé par son refus.
Il m’emporte dans ses grands bras de rien.
Son silence me sépare de ma vie.
 
Être sereinement brûlant que j’assiège.
Quand enfin je vais l’atteindre dans les yeux,
sa flamme a déjà creusé les miens, m’a fait cendres.
Qu’importe après, le murmure misérable du poème.
C’est néant cela, non le paradis.

Dylan Thomasnak
 
Nem lehet hallanom a létnek muzsikáját
És elképzelni sem adatott meg nekem.
A Nem-szeretés fűti a szerelmem.
Hogy visszautasít az serkent haladásra.
Nagy semmi-karjaiban visz el engem.
Csendje választ el életemtől.
 
Tiszta izzásu lényt követelek magamnak.
Mire végül elérem őt szemében,
A láng immár kivájta az enyémet hamuvá tőn.
Mit számít ezután a vers sivár dorombolása.
Bizony a semmi ez nem a Paradicsom.