Emmanuel, Pierre: Ars Poetica (Art Poétique Magyar nyelven)

Mille et mine ans de sable fin
Tel est l'âge de l'aube nouvelle
Mille dunes de parchemin
Forment les plis de ma cervelle

Cet homme qui bat la semelle
Dans le froids du premier matin
Voit s'éloigner la tourterelle
Et s'évanouir le jardin

Paradis perdu des images
Chaque jour ma main te récrit
Mais déchire page après page
Ton rêve que l'encre flétrit

Et derrière le mur s'envole
Poussière ou pollen ma parole

Százezer év finom homok
Az új hajnal ennyi idős itt
Nagy pergamen-düna-sorok
Alkotják agyvelőm redőit

Aki most fázva a legősibb
Reggel hidegében topog
Látja a galamb szedelődzik
A kert semmivé párolog

Képek elvesztett édenkertje
Kezem újraír napra nap
Majd laponkint szakítja szerte
Tinta gyalázta álmodat

És a fal mögött tovatáncol
Szavam ez a por vagy virágpor