Prudhomme, Sully: A törött váza (Le Vase brisé Magyar nyelven)

À Albert Decrais

Le vase où meurt cette verveine

D’un coup d’éventail fut fêlé ;

Le coup dut effleurer à peine :

Aucun bruit ne l’a révélé.

Mais la légère meurtrissure,

Mordant le cristal chaque jour,

D’une marche invisible et sûre

En a fait lentement le tour.

Son eau fraîche a fui goutte à goutte,

Le suc des fleurs s’est épuisé ;

Personne encore ne s’en doute ;

N’y touchez pas, il est brisé.

Souvent aussi la main qu’on aime,

Effleurant le cœur, le meurtrit ;

Puis le cœur se fend de lui-même,

La fleur de son amour périt ;

Toujours intact aux yeux du monde,

Il sent croître et pleurer tout bas

Sa blessure fine et profonde ;

Il est brisé, n’y touchez pas.

Albert Decrais-nek

Hol a verbéna haldokol ma,

a kristályváza megrepedt.

Egy legyező épp csak surolta,

még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban

harapta az üvegfalat,

és láthatatlan és titokban

és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki

a senyvedő virág körött.

Mi történt itt, nem sejti senki.

Ne nyúljatok hozzá: törött.

Szívünkhöz is így ér a drága

és megkarcolja hirtelen.

A szív tovább hasad, virága

elhull az édes szerelem.

Az emberek vélik, ép még,

de benn szivünk sír és sajog,

mert érzi mély-mély repedését.

Törött: hozzá ne nyúljatok.