Hugo, Victor: Egy kisgyermek sírjára a tengerparton (Ecrit sur le tombeau d'un petit enfant au bord de la mer Magyar nyelven)

Vieux lierre, frais gazon, herbe, roseaux, corolles ;

Eglise où l'esprit voit le Dieu qu'il rêve ailleurs ;

Mouches qui murmurez d'ineffables paroles

À l'oreille du pâtre assoupi dans les fleurs ;

Vents, flots, hymne orageux, choeur sans fin, voix sans nombre ;

Bois qui faites songer le passant sérieux ;

Fruits qui tombez de l'arbre impénétrable et sombre,

Etoiles qui tombez du ciel mystérieux ;

Oiseaux aux cris joyeux, vague aux plaintes profondes;

Froid lézard des vieux murs dans les pierres tapi ;

Plaines qui répandez vos souffles sur les ondes ;

Mer où la perle éclôt, terre où germe l'épi ;

Nature d'où tout sort, nature où tout retombe,

Feuilles, nids, doux rameaux que l'air n'ose effleurer,

Ne faites pas de bruit autour de cette tombe ;

Laissez l'enfant dormir et la mère pleurer !

Vén repkény, üde gyep, fű, nádas és virágok;

templom, hol látható az Úr, nem rejtezőn;

legyek, kik szótalan szavakat dudorásztok

az alvó pásztorok fülébe a mezőn;

szél, víz, vihar-zene, hatalmas hangu dallam;

erdő, ki az utast álomba ringatod;

gyümölcs, kit ejt a lomb, az áthatolhatatlan;

s ti égi sűrüből lehulló csillagok;

víg, rikkantó madár; habok, mindig jajongók;

hűs gyík, kit védve rejt az ódon kőperem;

rétség, ki illatod a hullámokra ontod;

tenger, hol nő a gyöngy, föld, hol kalász terem;

természet, mindenek serkentője s avarja,

s amit a szél se bánt, fészket hordó faág:

e sírnál csönd legyen, hangotok ne zavarja

az alvó gyermeket, s a könnyező anyát!