Hugo, Victor: Boldog, ki elmereng az örök dolgokon (Heureux l'homme occupé ... Magyar nyelven)

Heureux l'homme, occupé de l'éternel destin,

Qui, tel qu'un voyageur qui part de grand matin,

Se réveille, l'esprit rempli de rêverie,

Et, dès l'aube du jour, se met à lire et prie !

A mesure qu'il lit, le jour vient lentement

Et se fait dans son âme ainsi qu'au firmament.

Il voit distinctement, à cette clarté blême,

Des choses dans sa chambre et d'autres en lui-même ;

Tout dort dans la maison; il est seul, il le croit ;

Et, cependant, fermant leur bouche de leur doigt,

Derrière lui, tandis que l'extase l'enivre,

Les anges souriants se penchent sur son livre.

Boldog, ki elmereng az örök dolgokon,

mint az utas, aki elindul jókoron,

ébred, s bár lelke még csupa ábránd meg álom,

olvas s imádkozik a hajnali homályon!

S amint olvasgat, ím lassan dereng a nap

szívében, s künn, az ég alján, a virradat;

és tisztán látja most, e sápadt fénysugárban,

a szoba tárgyait, és mást is önmagában.

Alszanak – azt hiszi –, csak ő van ébren itt,

pedig háta mögött – ajkukon ujjaik –,

míg őt a révület varázsa tartja fogva,

mosolygó angyalok hajolnak a lapokra.