Cocteau, Jean: Ti, kik… (Vous qui n'avez… Magyar nyelven)

Vous qui n'avez connu les douleurs ni les joies

De mes quatre saisons

Puissent mes mots sortir de mon cheval de Troie

Et brûler vos maisons.

Soit maudit le figuier qui refuse des figues

Pour apaiser ma faim

Me délivre la mort de ce monde d'intrigues

Et que je vive enfin.

Ti, kik az engem ért örömről, fájdalomról

Tudni se vágytatok,

Lépjen ki már szavam trójai falovamból

S gyújtsa fel házatok.

Átkozott fügefa, mely nem kinál fügével,

Mikor éhen veszek.

Halál, e cselszövő vad világból vigyél el,

Úgy talán még élhetek.