Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cocteau, Jean: A harmincéves költő (Le poète de trente ans Magyar nyelven)

Cocteau, Jean portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Le poète de trente ans (Francia)

Me voici maintenant au milieu de mon âge

Je me tiens à cheval sur ma belle maison :

Des deux côtés je vois le même paysage.

Mais il n’est pas vêtu de la même saison.

 

Ici la terre rouge est de vigne encornée

Comme un jeune chevreuil. Le linge suspendu,

De rires, de signaux, accueille la journée ;

Là se montre l’hiver et l’honneur qui m’est dû.

 

Je veux bien, tu me dis encore que tu m’aimes,

Vénus. Si je n’avais pourtant parlé de toi,

Si ma maison n’était faite avec mes poèmes

Je sentirais le vide et tomberais du toit.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.paradis-des-albatros.fr

A harmincéves költő (Magyar)

Elértem íme hát életem közepéig,

Vígan lovagolok szép házam tetején;

Jobbra is, balra is ugyanaz a vidék itt,

De mindkét oldalon más évszak int felém.

 

Mint őzbak, itt a föld szöllőkarói szarvát

Mutatja pirosan. Csillog a száradó

Fehérnemű, mosoly köszönt fel, ifju nap, rád;

Amott a tisztelet, mi vár, s a téli hó.

 

Mondd néha, akarom, hogy mondd, szeretsz-e engem,

Vénusz. Ha nem neved dalolná szomju szám,

S nem volna vakmerő házam téglája versem,

Széditene a mély s levetne szarufám. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

minimap