Apollinaire, Guillaume: Kikericsek (Les colchiques Magyar nyelven)

Le pré est vénéneux mais joli en automne

Les vaches y paissant

Lentement s'empoisonnent

Le colchique couleur de cerne et de lilas

Y fleurit tes yeux sont comme cette fleur-la

Violatres comme leur cerne et comme cet automne

Et ma vie pour tes yeux lentement s'empoisonne

Les enfants de l'école viennent avec fracas

Vętus de hoquetons et jouant de l'harmonica

Ils cueillent les colchiques qui sont comme des mčres

Filles de leurs filles et sont couleur de tes paupičres

Qui battent comme les fleurs battent au vent dément

Le gardien du troupeau chante tout doucement

Tandis que lentes et meuglant les vaches abandonnent

Pour toujours ce grand pré mal fleuri par l'automne

Törékeny, mérgező virág,  színével telt a rét, elérkezett az ősz,

a tehéncsorda  védtelen,

lassú, de biztos mérge győz

kék színbe rejtve, s ártatlan lilába.

Szemed szerelmem, akár a rét virága

violaszín, és úgy igéz, mint ez az alkony, ez az őszidő,

szemed életem őszvirága, észrevétlenül, lassan mérgező.

Gyermekhad szaladgál, játszik, terül a víg zsivaj,

Harmonikaszó pördül a széllel, messzire ér a dal,

Virágot törnek, -lányt, vagy asszonyt- a bajt hozó gonoszt, 

pilláid megremegnek, varázsát látod derékba -törni most

a kis virágnak , fű közt remeg, széltől is szenved szegény,

csöndesen dudorászik a pásztorlegény

csordája hazafelé baktat, el-elbődül méltóságteljesen,

elhagyják a bajteremtő rétet, talán örökre, végérvényesen.