Saint-Amant, Marc-Antoine de: Ősz a Kanári-szigeteken (L’automne des Canaries Magyar nyelven)

Voycy les seuls côtaux, voycy les seuls valons

Où Bacchus et Pomone ont estably leur gloire ;

Jamais le riche honneur de ce beau territoire

Ne ressentit l’effort des rudes aquilons.

Les figues, les muscas, les pesches, les melons

Y couronnent ce dieu qui se delecte à boire

Et les nobles palmiers, sacrez à la victoire,

S’y courbent sous des fruits qu’au miel nous esgalons.

Les cannes au doux suc, non dans les marescages,

Mais sur des flancs de roche, y forment des boccages

Dont l’or plein d’ambroisie eclatte et monte aux cieux.

L’orange en mesme jour y meurit et boutonne,

Et durant tous les mois on peut voir en ces lieux

Le printemps et l’esté confondus en l’autonne.

Igazán csak e völgy- s e dombsor, e vidék

ismeri Bacchus és Pomona glóriáját;

e földet az egek ezer kinccsel megáldták,

e táj Észak szelét sosem érezte még.

Itt barack, muskotály és dinnyék és fügék

koronázzák e nagy istent, a bor barátját;

s pálmák, a győzelem jelvényei kínálják

roskadó ágaik mézízű szüretét.

Az édes belű nád nem lápok s vízi partok,

de sziklák dísze és nagy ligeteket alkot,

s úgy küldi menny felé csurranó aranyát.

Érett gyümölcsöt és aznap bimbóözönt lel

a narancsfán a szem: itt egész éven át

keveredik a nyár és a tavasz az ősszel.