Noailles, Anna de: A szerelem versei 62. (Poème de l'amour LXII Magyar nyelven)

Quand ce soir tu t’endormiras
Loin de moi, pour ta triste nuit,
En songe pose sur mon bras
Ton beau col alourdi d’ennui.

Jette vers moi ce qui t’encombre,
Défais-toi des mornes pensées,
Je les ramasserai dans l’ombre
Comme une glaneuse insensée,
Ivre d’amour, et qui dénombre
Des roses, des lys, des pensées…

Mikor ma este - tőlem távol -,
álomba hajolsz bús éjjelen,
karom majd menedéket ácsol,
mert téged gond öl, reménytelen.

Gördítsd rám, mi válladat nyomja,
nyűgöd alól oldást így remélj,
gyűjtöm őket árnyékba vonva,
én, bóklászó vad, a sötét mély,
és számolom - szerelmem szomja -,
a rózsát, íriszt, gondot, ne félj…