Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tahureau, Jacques: A nyirkos éj (Sonet XC Magyar nyelven)

Tahureau, Jacques portréja

Sonet XC (Francia)

La moite nuit sa teste couronnoit
De mainte estoille au ciel resplendissante,
Et mollement à noz yeux blandissante.
Après la peine un doux somme amenoit:
 
Le Gresillon aux prez rejargonnoit,
Perçant, criard, d'une voix égrissante:
Et aux forestz jaunement pallissante
D'un teint blafard la Lune rayonnoit.
 
Quand j'apperceus ma Nymphette descendre
De son cheval pour à mon col se pendre,
Me caressant d'un baiser savoureux.
 
Devant le jour la nuit me mt première.
Plus chère aussi l'ombre que la lumière,
Puis qu'el' m'ha fait si content amoreux.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org/stream

A nyirkos éj (Magyar)

A nyirkos éj megkoszorúzta fenn
fejét sok fényes csillaggal az égen,
s kínjaik után az élők szemében
enyhe álmot ébresztett édesen:
 
ciripeltek a tücskök élesen,
harsogott metsző énekük a réten,
s az erdők fölött sápadt-sárga fényben
sugárzott a fakó hold csöndesen:
 
midőn megláttam nimfámat, - a drága
nyakamba ugrott lováról leszállva,
s ízes csókok közt enyelgett velem.
 
A napnál már jobb nekem az éjfél,
és kedvesebb a homály is a fénynél,
mert benne boldogít a szerelem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jazsoli.blogspot.hu

minimap