Podolszki József: Crtež u pesku (Homokrajz Szerb nyelven)

Hosszú sivatag peremét kutatva kerengünk
félszeg ellipszisekbe hajló köröket rajzolunk szavakkal
a dobhártyákra tapadó sötétség ellen védekezünk
önricsajunkba belemerülve
és belevakulva a távolról könyörtelenül tüzelő napsugarakba
tevevezetőink: árnytalan hitet! – így követelik
                    mindenkitől
félelemperzselte arcok maszkja köszön
s kiátkozzuk a nem köszönőket
már hálni se jár belénk a lélek
és nincs olyan vétek
mit egyetlen fanyar mosolyért el ne követnénk
itt a szürkeségben homokkal dúcolt emelvényeinken
sürög a képzelt valóság
fű
    fa
        rügy
                virág
a flórára ruházott örökigazság
gyökérszárny
                   szár
                           ág és
                   levél
és hogy éppen ezért innen már menni s menekülni soha senkinek
nos: ezt
és csak ezt nem fogjuk fel soha
mert azért tartozunk mi is valahova
hosszú sivatag körellipszise rajzolja utunk

Istraživajući rub duge pustinje kružimo
rečima u stidljive elipse pretvarajuće krugove crtamo
u vlastitu graju utopljeno
i od sunčevih zraka šta iz daljine prže oslepljeno
protiv na bubno opno zalepljenog mraka se borimo
naši kamilari: neosenčenu veru! – od svakoga
                  tako zahtevaju
maske strahom oprženih lica pozdravljaju
i one koji ne pozdravljaju proklinjamo
duh i za vreme sna nas obilazi
i nema takvog greha
što ne bi učinili zbog jednog oporog osmeha
tu u sivilu na našim peskom poduprenim podijima
zamišljena stvarnost vrvi
trava
        drvo
                pupoljak
                              cvet
večna istina flore
korenje
            peteljka
                         grana i
            list
i baš zbog toga odavde već otići bežati nikad nikome
dakle: to
samo to nikad ne shvatamo
jer ipak i mi negde pripadamo
naš put elipsa duge pustinje crta