A. Túri Zsuzsa: Clinging together (Összekapaszkodva Angol nyelven)

Valaki régóta követ
Az utamon,
Lépésről lépésre,
Keze a vállamon,
Valaha ismertem,
Valaha szerettem,
Úgy rémlik, kértem is,
Maradjon mellettem,
De az út rögös lett,
Hosszabb, mint gondoltam,
Én sem vagyok már oly
Vakmerő, mint voltam,
Bezárult a szívem,
De ő csak jön velem,
Szólnék, de nem tudok,
Küldeni nem merem.
 
Ki tudja mért van itt,
Ki tudja, mit vár még,
Ha szívéhez egyszer
Új utat találnék,
Megkérdezném talán,
Miért hisz még bennem?
Miért nem enged el,
Hogyha el kell mennem?
 
Összekapaszkodva
Lépkedünk és tudom,
Sokáig így lesz még:
Keze a vállamon,
Szótlanul s remélve
Hogy túl a közönyön,
 
Megállok majd egyszer,
S mindezt megköszönöm.

Somebody keeps following me
Along my way,
With hand on my shoulder,
Beside me, come what may,
In past times I loved him,
This man that once I knew,
May even have asked him
To stay beside me too,
But the road seems longer
And stony more and more
And I'm not as daring
As I had been before,
My heart is shut but he
Just comes and stays in tow,
I ought to speak to him
But dare not make him go.
 
Who knows why he is here,
As for his hopes, what more?
If I could find a way
Towards his heart to soar,
Perhaps I'd ask of him:
Why still this faith in me?
Why won't he let me go,
When gone I need to be?
 
Step after step we cling
Together and I know:
His hand will stay upon
My shoulder as we go,
In silence and in hopes,
Once nonchalance is spent,
 
I'll halt to give thanks for
All this when comes the end.