Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: Désinfection (Fertőtlenítés Francia nyelven)

Marno  János portréja

Fertőtlenítés (Magyar)

„A könny a hagyma magva!” Mariann-nak

Ma mintha sokkal tüskésebb volnék
a tegnapinál, rózsásabb pedig
semmi esetre sem, hiába tennék
egy sétát visszamenőleg este
a templomkertben. Erre mondta egy
nagy név, jelesül Einstein, hogy Isten
nem kockázik. Legyen, kimondhatatlanul,
áldott a neve. Megyek, félálomban
még, napozni a klozetablakba,
délután van, ha süt, oda süthet már
csak a lakásban. Ha mégsem süt, minthogy
tele az ég gennyes, sárgásszürke
foltokkal, elég egy másodpercre
kikönyökölnöm a korhadt párkányra,
és tüstént rám tör a tüsszögésroham.
Rossz jel ebben a járványidőben.
Teniszkönyököm van. Nem lóghatok
vele büntetlenül az ajtófélfák
között kifeszített rúdon. Folyik
az orrom, folyékonyabban, mint egykor
gyerekkoromban, visszakozom az
ablakból, s hátamat a klozet-
létrának nekivetve lihegem ki
magam orrvizelésem sietős
felitatása közben. Időközben
a szemem is folyni kezdett, meg csípni,
mégiscsak a kertben volna a helyem,
azt hiszem, mégis ott kellene rónom
a köröket a kertben, rólam szépen
megfeledkezve, ott feledten középen,
ama vélt mozdulatlanságban, melyről
a prágai születésű, osztrák költő
értekezett egy versében svájci
otthonában. Rainer Maria Rilke.
Valahogy meg kell tudnia kerülni
magát az embernek. Tömören mondva.
Mivel a tömörítés a dolga. Kerülés, tömörülés.
Papucsban, pizsamaalsóban, s gyulladt
szemgolyóval, mely csípve folyik, hígan,
mintha hagymát vagdalnának a törpék
a fejemben, épp a Nagyhét Törpéje
talán, soká gyötörve fejem vágó-
deszkáját a kétfogantyús inga-
késsel, s mintha neves szívsebészünk böjti
intelmeinek tenne eleget A Hét
Törpéje az elmémben is. Ügyeljünk
mindig arra, mondta a nemzet szív-
sebésze, hogy a drága könnyből egy csepp
ne menjen veszendőbe, lévén a könny
a legtisztább fertőtlenítőnk, megöl
minden kórokozót, mely az útjába kerül,
ezért fontos, hogy a szemünk orrnyergi
sarkába gyűljön buggyanásig a könnyünk,
s onnan folyjon alá orrunk ereszén
és cimpáink karéján keresztül
ajkunk cserepeire, hogy gyógyító
munkáját ott kezdje végezni, mielőtt
a szájunkban (mint ólban) a nyálunkkal
elkeveredve szépen elbánna a kór-
okozókkal. A nemkívánatos mikro-
organizmusokkal. Sajnos az kiment
a fejemből, amit a koros, de délceg
szívsebész versben mondott még, rímmel és
tiszta magyaros ritmusban, figyelmemet
inkább az hozta zavarba és ragadta
meg, hogy a professzor hangja a Mohács
szó közben elcsuklott, aránylag hosszú
szünetet kellett közbeiktatnia, majd
a Majtényi síkon túljutva hirtelen
elnémult, Küszködő férfi a könnyeivel,
úgyhogy csalhatott is éppen a fülem,
mikor megütött, hogy a professzor
összemossa Trianont a Világossal.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrása.

Désinfection (Francia)

 « La larme, graine de l'oignon »À Mariann

Infiniment plus piquant ce jour qu'hier
Sans être rose d'aucune manière
Au retour j'irais bien, moi, pour des prunes
Tout de même faire un tour à la brune
Dans le jardin de l'église. Sur ce,
Dieu, au dire d'un homme de renom,
Nom, louable au-delà de toute expression,
Einstein, Dieu aux dés ne joue pas, non.
Moi, toujours somnolent, pour ma bronzette
Je vais au carreau des water-closets,
C'est l'après-midi, et, s'il fait soleil, il brille
Là, dans l'appartement ailleurs il ne le peut.
Si ce n'est encore le cas pour peu
Que de macules d'un gris jaunâtre la nue
Pleine, ne soit tout à suppurer, il me suffit,
De m'accouder juste à la corniche pourrie,
Pour que de quintes pris, ayant mal, j'éternue :
Mauvais présage en temps d'épidémie.
Avec mon mal de coude au tennis attrapé,
À une barre fixe entre montants d'huis mise
Je ne peux me suspendre, à la peine échapper.
Un écoulement, plus fluide que naguère
Dans mon enfance, se fait de mon nez
M'ôtant de la fenêtre des waters,
Suis dos à leur échelle, époumoné,
Pissant du nez puis, le temps que j'en sèche
La miction émise assez rapidement,
Pris aux yeux aussi d'un picotement
En plus d'écoulements lacrymaux. Il n'empêche
Qu'au jardin où serait, je crois, ma place,
Il n'empêche qu'il faudrait que j'y passe
En y tournant en rond gentiment oublieux
De moi-même oublié là-dedans, au milieu,
Dans cette supposée immobilité-là,
Dont en son domicile suisse un poète
Autrichien mais natif de Prague en vers traita,
Rainer Maria Rilke. Couci-couça faut
Savoir s'éviter soi. En un mot, des travaux
Des humains la somme est détour, réunion,
J'ai mes mules, mon bas de pyjama, le feu
À mon globe oculaire qui picote et flue,
À croire qu'en mon crâne est présent un oignon,
Que le hachent menu les nains, ceux certes
De la Semaine Sainte peut-être, à eux sept,
Longuement tourmenteurs du tranchoir de ma tête,
Par deux manches tenant leur cran d'arrêt
Ballant, et à les croire, à l'avis du carême
Émis par le célèbre chirurgien du coeur
De notre nation, dans mon esprit de même,
Tout conformes, ces nains. Veillons toujours, au dire
Du fameux chirurgien, à ce que ne s'adire
En rien la chère larme étant à la fois larme
Du désinfecteur nôtre le plus pur et arme
Mortelle pour l'agent pathogène, cela,
S'il la croise en chemin. Aussi, ceci importe
Qu'au dos du nez, au coin de notre oeil, se collecte
Notre larme jaillie et que, par la goulette
Du nez puis la courbure, à l'aile des narines,
Sur la tuile des lèvres celle-ci s'écoule
Pour faire démarrer, là, l'acte qui guérit,
Avant qu'en notre bouche (tenant lieu d'abri),
Elle, avec ma salive étant bien homogène,
Puisse faire périr tout agent pathogène
Ou micro-organismes gênants. Quel malheur
De n'avoir plus en tête ce poème encor,
Dit fièrement par tel mûr chirurgien du coeur,
Poème en un pur rythme magyar et rimé !
Ça m'a plutôt troublé voire absorbé l'esprit,
La voix du professeur étranglée en ce terme,
Mohács, nécessitant un assez long répit ;
Puis, delà le plateau de Majtény, par surprise,
Voilà l'homme au silence réduit, même aux prises
Avec ses pleurs, d'où elle eût bien pu m'attraper,
Mon oreille en vrai, moi, s'il ne m'avait frappé,
Que Trianon pour Világos un prof le prît.  



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrása.

minimap