Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: L'inconnue connaissance (Az ismerős ismeretlen Francia nyelven)

Marno  János portréja

Az ismerős ismeretlen (Magyar)

halottaimnak

Ítéletidőre vall-e, ha kén-

sárga felhőzet vonja be az eget

a széles folyó felett, mely maga is

sárgásbarna, mint az agyag. Fullasztó

látvány, mintha be volna fóliázva,

ameddig a szem ellát, a folyam.

Villamosablakból nézed, kidugva

a szabadba a képed, a kocsiban

tudniilik fuldokolnak az utasok

a tömény szar- és húgy- és bomlásbűztől,

melynek a forrása egy hajléktalan.

Odaát, a folyó túlpartján tompán

fénylik, akár egy szilveszteri ólom-

öntet, a Parlament. Ám egyelőre

még csak ősz van, dolgozhat még bőven

együtt a természettel az enyészet.

Ideje a rothadásnak, érésnek

s az érkezésnek, valamint a véget

nem ismerő rémületnek, mely külön

időt szorít a mindennapi rosszul-

létnek már mióta. Visszavonva

fejedet az utastérbe megfordul

benned a tisztálkodás gondolata;

hogy mióta már az sem akar menni.

Ugyanabban fekszel, amiben keltél,

s ugyanabban kelsz, amiben nem kellettél

az éjjel senkinek, idegennek, sem

ismerősnek, vagy ismerőseid

egy ismerősének. Egy temetőbe

tévedtél be, ott futottatok össze

egy szűk ösvényen, úgyhogy nem fértetek

volna el súrlódásmentesen egymás

mellett, ha valaki nem lép félre,

fel egy sírkő szegélyére, a másik

amíg tovahalad. Ti azonban mind

a ketten félreugrottatok, a szóban

forgó szegélyekre, és álltatok is

szóba egymással, a mécsesek és

a sötétség viszonyának az ürügyén.

Az ismerősség bonyodalma is így

került terítékre. És most sápadtan

a tanácstalanságtól kutakodsz

az arca után magadban, amiből

legföljebb az állát, orrlyukait és

a szájpadlását leshetted meg olykor,

mert ezekre vetült a mécses fénye,

szemeit sötét szemüveg védte.



FeltöltőBakó Mariann
KiadóMagvető
Az idézet forrásaMARNO JÁNOS : SZEREPOSZLÁS
Könyvoldal (tól–ig)221-222
Megjelenés ideje
Itt vegye meg!

L'inconnue connaissance (Francia)

À mes morts

Un temps épouvantable s'annonce-t-il

par un ennuagement jaune soufre du ciel

sur le fleuve aux flots larges, ocre tel l'argile?

L'air manque au tableau aussi loin qu'on puisse voir;

le fleuve, dirait-on, d'une feuille se couvre.

De la glace d'un tram tu suis du regard

ta face librement se glisser dehors car

dans le wagon les passagers étouffent

à cause de relents excrémentiels,

concentré de pipi-caca,

dont la source est un sans-abri.

Sur la rive d'en face du fleuve, à l'instar

d'une fonte de plomb de Saint-Sylvestre, brille,

assombri, le parlement. Certes, pour l'instant,

vu qu'on n'est qu'en automne encore, le duo

mort-nature toujours peut oeuvrer à gogo.

Pourriture, mûrissement et arrivage

y sont de mise ainsi que la grosse peur

sans connaître la fin qui déjà depuis peu

t'accule à un mal-être quotidien. Retirant

ta tête du compartiment voyageurs,

quant à ton nettoyage, tu penses, songeur,

que depuis tout un temps déjà rien ne va guère :

dans l'habit dans lequel tu te lèves tu couches,

te lèves-tu avec, on coupe à ta cour court,

tu n'as plus les faveurs la nuit d'une étrangère,

de nulle connaissance ou d'une connaissance

de ta connaissance. En un cimetière,

où étant atterri, sur une ex tu tombes

sur une sente étroite. On ne peut, côte à côte,

s'y tenir à deux sans que se touchent les corps,

à moins que l'un ne fasse un pas de côté

montant sur le rebord d'une pierre tombale

pendant que passe l'autre. Or, sur les fameux

rebords, après vous y être écartés tous deux

d'un saut, sous le prétexte entre le lampion

et le noir d'un rapport, vous qui vous êtes

aussi parlé avez de même ainsi traité

du point compliqué qu'est la recognition*.

Et maintenant indécis, pâle,

tu recherches à part son visage dont

à la rigueur ses trous de nez, son menton,

sa voûte du palais, tout ce que tu sus voir

grâce à l'éclat du lampion jeté dessus,

sauf ses yeux camouflés sous des lunettes noires.


*ismerőség
 : néologisme ici traduit par recognition, ou faculté de (se) reconnaître.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap