Rab Zsuzsa: Lamp (Lámpás Angol nyelven)

Részeg fák bukdácsolnak a ködben.
Szélverte varjak rongy-libegése.
Előreszögezett arcom
összevissza cikázó
alagutakat éget
a sziklasötétbe.
Lábam alatt üvegcserepek –
hajdani ünnepeim,
szögesdrótok csikorognak
ütőereimben,
védetlen szemeimbe
tüskés ágak nyílhegyeit röpíti
a téli vidék.
Egy csöndes szó
fel tudna talán támasztani még.
És otthonra találnék.
Akárhol!

Farkashangú téli mezőn
imbolygó lámpás után lohol így
bukdácsolva, lihegve
a szánról
lelökött vándor.

Intoxicated trees are atumble in the mist.
Rag-flutter of wind-beaten crows.
My face, held firmly frontward,
burns straggly
zigzag tunnels
into the rock-darkness.
Glass potsherd beneath my feet -
my former feast-days,
barbed wires crackle
in my arteries,
the wintery lands
blows arrowheads of thorny branches
into my unprotected eyes.
A quiet word
could still prop me up perhaps.
And I could find a home.
Anywhere!
 
A wanderer
pushed from a sleigh
on a wolf-voiced wintery field
rushes like this. all atumble and wheezing,
after the wobbling lamp.