Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rab Zsuzsa: Padrenostro (Miatyánk Olasz nyelven)

Rab Zsuzsa portréja

Miatyánk (Magyar)

Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben!
 
Ott vagy, igen, de jönnél egyszer le a földre, lépdelnél végig közöttünk, lehelne rád nyirkos kapuboltok szemétszaga, néznél be udvari ablakokon a szobákba, ahol feldöntött pálinkásüvegek közt egy pontra merednek az asszonyok!
 
Szenteltessék meg a te neved!
 
Mindenható vagy, add hát, hogy megszenteltessék az ember neve is. Gyarlónak, halandónak ítélted, azért volt neki mindegy, mit cselekszik a földön.
 
Jöjjön el a te országod!
 
De melyik az? Hiszen múlandó életünkben annyiszor mondták nekünk: ez a te országod, az a te országod, annyiszor, jaj, annyiszor!
 
Legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben, úgy itt a földön is!
 
Mennynek és földnek törvénye ha egy lehetne! De hogy országolnánk mennyei módon a földön? Te segítesz? Vagy tűzesőt zúdítasz megint Sodomára? Kiszemelted-e Lótjaidat?
 
A mi mindennapi kenyerünket
add meg minékünk ma!
 
A napit, de mi a holnapit kívánjuk, a holnaputánit! Legyilkoljuk érte a földjeinket, mérget vetünk vadjaidnak, madaraidnak, emelünk kongó kőkockákat fáid zöld kontya helyébe, s majd a kenyér-meddő föld minket mérgez meg az Ítélet éjszakáján.
 
És bocsásd meg a mi vétkeinket,
 
Honnan kezdjük a felsorolást? Az anyaméhtől? Futja-e életünkből végigmotyogni vétkeinknek fekete lajstromát? Mégis tekints, ha nagyságos dolgod engedi, mi apró jóságainkra is – tőled valók-e? vagy törettetéseinktől? Voltunk néha azért irgalmasak is, legyen ez egy szemer a serpenyőben!
 
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek!
 
Ha akképpen, akkor jaj nekünk és jaj az ellenünk vétkezőknek! Mert mi nehezen bocsátunk meg, de hisz érted, e sáros földön nekünk nehezebb.
 
És ne vígy minket a kísértésbe,
 
Ezek már rég nem a te kísértéseid, hiszen azok olyan ősiek, hogy edzettségünk megbirkózik velük. Nem isteni és nem ördögi kísértések ezek, hanem valaki langyos szívűé, aki odaférkőzött tüzed közé s az ördög jege közé. Alig ismerjük még, azért veszedelmes.
 
de szabadíts meg minket a gonosztól!
 
Ő az, ő! Az előbbi, a langyos! Tőle szabadíts meg! A Gonosztól!
 
Mert tiéd az ország
és a hatalom és a dicsőség,
 
Nem egy az ország az országlással,
nem egy a hatalom a hatalmassággal,
nem egy a dicső a dicsőséggel.
Add, hogy egy legyen,
tedd, hogy úgy legyen,
                                       mindörökké.
Ámen.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásawww.szozat.org

Padrenostro (Olasz)

Padrenostro! Chi sei nei cieli!
 
Sei lì, sì, ma se scenderesti qualche volta sulla terra, se cammineresti tra di noi, e i portoni uggiosi t’alitassero addosso il fetore della spazzatura, se solo sbirciassi nelle stanze attraverso le finestre sul cortile, dove tra bottiglie
di grappa rovesciate le donne fissano un punto!
 
Che sia santificato il tuo nome!
 
Sei onnipotente, concedi dunque, che sia santificato anche
il nome dell’uomo. L’hai condannato ad esser debole e
mortale, gli importava poco di quel, che faceva sulla terra.
 
Che venga il tuo regno!
 
Sì, ma quale? Dopotutto nella nostra vita transitoria c’è stato detto tante volte: questo è il tuo regno, quello è il tuo regno, così tante volte, ahimè, tante volte! 
 
Che sia fatta la tua volontà,
come nel cielo, così anche in terra!
 
Se solo la legge del cielo e della terra potesse esser la stessa! Ma come potremmo regnare sulla terra in modo paradisiaco? Ci aiuterai? O di nuovo riverserai pioggia di fuoco sul Sodoma? Hai già individuato i tuoi Lot?
 
Dacci oggi il nostro pane quotidiano!
 
Il quotidiano, ma noi desideriamo quello di domani, quello di dopodomani! Per questo distruggiamo le nostre terre, gettiamo veleno alle tue bestie, ai tuoi uccelli, innalziamo blocchi di pietra al posto delle fronde verdi dei tuoi alberi, poi la terra che non produce più pane ci avvelenerà nella notte del giudizio.
 
E perdonaci i nostri peccati,
 
Da dove cominciamo ad elencarli? Dal grembo materno? Sarà sufficiente la nostra vita per biascicare l’intero elenco nero dei nostri peccati? Tuttavia considera, sempre che le tue incombenze grandi te lo concedono, anche le nostre bontà minute – provengono da te? o è il risultato dei nostri sforzi?
A volte siamo stati perfino misericordiosi, che anche questo abbia il suo piccolo peso sul piatto!
 
Come anche noi perdoniamo coloro
che hanno peccato contro di noi!
 
In caso contrario, poveri noi e poveri coloro che peccano contro di noi! Perché per noi è difficile perdonare, tanto tu intendi, che per noi su questa terra fangosa è più difficile.
 
E non abbandonarci alle tentazioni,
 
Questi da tempo che non sono le tue tentazioni, perché son così antiche, che anche la nostra tempra se la può cavare da sola. Questi non sono tentazioni, ne divine ne diaboliche, ma di uno con il cuore tiepido, che s’è intrufolato tra il tuo fuoco e il gelo del diavolo. Malapena lo riconosciamo, perciò è pericoloso.
 
ma liberaci del male!
 
È lui, lui! Quello di prima, il tiepido! Liberaci da lui! Dal male!
 
Perché tuo è il regno,
il potere e la gloria,
 
Il regno non è tutt’uno con il regnare,
il potere non è tutt’uno con la potenza,
il glorioso non è tutt’uno con la gloria,
Fa’, che sia tutt’uno,
fa’, che così sia
                                           per l’eternità
Amen.
 
 
 
 
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap